Sziasztok!
Dobpergést kérek. Itt az ELSŐ fejezet. Kemény szülés volt de ezt is megéltem. Gondoltam még
húzom egy kicsit az agyatokat... Nagyon szépen köszönöm az előző 6 komit. Nem is tudtam, hogy ennyire tetszik a törim. Kérek vegyétek figyelembe, hogy 2 blogom van és mind a kettőt frissítem. Egy heti friss tuti, hogy lesz. A bétázást köszi Memi (L)
Jó olvasást!
Puszy Alicy
Rosalie szemszöge
- Edward told le a segged a nappaliba vagy én megyek fel érted, de azt
nem köszönöd meg - fenyegettem hangosan az élőhalott bátyámat. Két éve nem lépett ki a szobából, csak az ablakon át járt vadászni, akkor is egyedül. Néha Alice vagy Esme bemegy hozzá beszélni a fejével. Én inkább távol maradok, mert még olyanra gondolnék, ami veszélyeztetheti
Bellának tett ígéretem. Ha már Bellánál járunk valamikor fel kéne
hívnom. De még akkor nem tudtam, hogy ez teljesen felesleges.
Mivel már 5 perc is eltelt és az én türelmem is elfogyott,vámpírsebességgel termettem az ajtója előtt. Kopogtam
egyszer, kétszer, háromszor... Majd szó szerint feltéptem az ajtót.
Testvérem elnyúzott arccal és koromfekete szemekkel feküdt a
kanapéján. A szobát betöltötte a zongoraszó. Amikor már a dühöm egy
fokkal csillapodott úgy kezdtem el vele beszélni, mint egy
fogyatékossal.
- 2 perced van, hogy utánam gyere - majd méltóságteljesen visszamentem
a nappaliba. Az én macim egy csókkal jutalmazta az előbbi akciómat
viszont a többiek rosszallóan néztek rám.
- Azért ennyire nem kellet volna durvának lenni - mondta Alice bosszúsan.
- Ugye tudod, hogy az ajtót te hozod rendbe - kaptam meg Esmétől a leszidásomat.
Még mielőtt bárki folytattatta volna a kioktatásomat magjelent alépcsőn Mr. Búskomorság. Nálunk ez felér egy csodával is.
- Ezt hallottam - szólalt meg az "sértett". Na, mi van, újra használod a
képességed? - kérdeztem gondolatban. Tudom nem kéne így viselkednem
vele, de legalább így nem gyanakszik.
- Mire nem gyanakszok? - Hogy nekem ez mennyire nem hiányzott.
- Kifelé a fejemből agytúrkász - sziszegtem neki mérgesen.
Mikor végre Edward is elfoglalta a helyét Carlisle kibontotta a
borítékot és olvasni kezdte.
- Induljunk - jelentettük ki egyszerre Alice-el. A többiek furcsán
méregettek, gondolom a hatalmas mosolyom miatt. Oké, Rose egy kicsitfogd vissza magad - parancsoltam magamra.
- Izgatott vagy - jelentett ki Jazz. Nem csak bolond gombát evett
őzből ittam. Erre a gondolatomra Edward felfont szemöldökkel fordult
felém. Kifelé a fejemből! - kiabáltam neki gondolatban.
- Amúgy meg - fordultam "ikertestvérem" felé - miért ne lennék? Hiszen
esküvőre megyünk Denaliba. Úgyis rég láttuk Laurent, barátunkat nemigaz? Mikor is, ja, igen, amikor Be... - nem tudtam végig mondani a
mondatot, mert Edward dühös pillantásával találtam szembe magam.
- Ne mert a szádra venni a nevét - sziszegte a képembe. Miért talán
bűntudatod van, mert szegény lány miattad nem élhet? - a gondolataim
szinte ordítottak felé. Még szerencse, hogy Emmet és Jasper lefogta
még mielőtt cafatokká szedett volna. Alice két apró keze közé vette
kőkemény arcát majd nyugtatgatni kezdte. Szinte a morgásától volt
hangos a ház.
- Rosalie, mit mondtál neki, amitől ilyen állapotba került? - kérdezte
megszokott nyugalommal a fogadott apám.
- Az igazat - feleltem majd a szobám felé vettem az irányt. A
nappaliból hangos csörömpölés halottam, ami csak egyet jelenthetett:
Megint egy szerencsétlen váza lett az áldozata a bátyám hülyeségeinek.
Előszedtem három jó nagy bőröndöt, hiszen kitudja meddig maradunk. Na,nézzük, csak kell nadrág, póló, szoknya, póló, boleró, csizma...
/3 óra múlva/
Na, végeztem. Ezt a maratont is lefutottam. Kíváncsi vagyok lent
lenyugodtak-e már a kedélyek, tehát ideje egy kicsit hallgatózni.
- Szerintem Rosalie titkol valamit - halottam meg egyetlen húgomhangját. Jaj, istenem csak le ne bukjak. Persze az én érzelgős bátyám is rátett egy lapáttal.
- Én is észrevettem, leginkább a hangulat változásain. Néha amikor
például Alaszka szóba kerül ideges lesz, a meghívő után pedig annyira
izgatott lett, hogy azt hittem én is mindjárt itt kezdek el ugrálni -
Szerelmem persze öblös nevetésbe kezdett.
- Hát azt megnéztem volna - mondta kuncogva majd hangosabban folytatta - Rose, édesem létszíves tégy meg nekem egy szívességet, szeretném Jazzt ugrálni, látni - Hát igen néha én se tudom, hogy mehettem hozzá
egy ilyen jóképű ficsúrhoz. Na, itt az idő az én színpadias bevonulásomnak.- Csak nem rólam beszéltetek? - szólaltam meg a lépcsőkorlátnak dőlve arcomon cinikus mosollyal - Igazán jól esik, hogy a családom kitárgyal
a hátam mögött.
- Mi csak... - kezdett volna mentegetőzni Alice, de én leintettem.
- Hagyjuk, inkább beszéljük meg, hogy mikor indulunk - tereltem egy
boldogabb témára ezt a beszélgetést.
- Edward told le a segged a nappaliba vagy én megyek fel érted, de azt
nem köszönöd meg - fenyegettem hangosan az élőhalott bátyámat. Két éve nem lépett ki a szobából, csak az ablakon át járt vadászni, akkor is egyedül. Néha Alice vagy Esme bemegy hozzá beszélni a fejével. Én inkább távol maradok, mert még olyanra gondolnék, ami veszélyeztetheti
Bellának tett ígéretem. Ha már Bellánál járunk valamikor fel kéne
hívnom. De még akkor nem tudtam, hogy ez teljesen felesleges.
Mivel már 5 perc is eltelt és az én türelmem is elfogyott,vámpírsebességgel termettem az ajtója előtt. Kopogtam
egyszer, kétszer, háromszor... Majd szó szerint feltéptem az ajtót.
Testvérem elnyúzott arccal és koromfekete szemekkel feküdt a
kanapéján. A szobát betöltötte a zongoraszó. Amikor már a dühöm egy
fokkal csillapodott úgy kezdtem el vele beszélni, mint egy
fogyatékossal.
- 2 perced van, hogy utánam gyere - majd méltóságteljesen visszamentem
a nappaliba. Az én macim egy csókkal jutalmazta az előbbi akciómat
viszont a többiek rosszallóan néztek rám.
- Azért ennyire nem kellet volna durvának lenni - mondta Alice bosszúsan.
- Ugye tudod, hogy az ajtót te hozod rendbe - kaptam meg Esmétől a leszidásomat.
Még mielőtt bárki folytattatta volna a kioktatásomat magjelent alépcsőn Mr. Búskomorság. Nálunk ez felér egy csodával is.
- Ezt hallottam - szólalt meg az "sértett". Na, mi van, újra használod a
képességed? - kérdeztem gondolatban. Tudom nem kéne így viselkednem
vele, de legalább így nem gyanakszik.
- Mire nem gyanakszok? - Hogy nekem ez mennyire nem hiányzott.
- Kifelé a fejemből agytúrkász - sziszegtem neki mérgesen.
Mikor végre Edward is elfoglalta a helyét Carlisle kibontotta a
borítékot és olvasni kezdte.
Itt van eljött a nagy nap, amikor szív a szívnek hűséget fogad.
Legyenek hát tanúi ezen eseményeke, s jelenlétükkel tiszteljenek meg bennünket.
Szeretettel várjuk a Cullen Családot
2060. május 6-án 16 órakor
a Denalinba tartandó ünnepi ceremóniára
majd az azt követő ünnepi menyegzőre.
Irina és Laurent
- Induljunk - jelentettük ki egyszerre Alice-el. A többiek furcsán
méregettek, gondolom a hatalmas mosolyom miatt. Oké, Rose egy kicsitfogd vissza magad - parancsoltam magamra.
- Izgatott vagy - jelentett ki Jazz. Nem csak bolond gombát evett
őzből ittam. Erre a gondolatomra Edward felfont szemöldökkel fordult
felém. Kifelé a fejemből! - kiabáltam neki gondolatban.
- Amúgy meg - fordultam "ikertestvérem" felé - miért ne lennék? Hiszen
esküvőre megyünk Denaliba. Úgyis rég láttuk Laurent, barátunkat nemigaz? Mikor is, ja, igen, amikor Be... - nem tudtam végig mondani a
mondatot, mert Edward dühös pillantásával találtam szembe magam.
- Ne mert a szádra venni a nevét - sziszegte a képembe. Miért talán
bűntudatod van, mert szegény lány miattad nem élhet? - a gondolataim
szinte ordítottak felé. Még szerencse, hogy Emmet és Jasper lefogta
még mielőtt cafatokká szedett volna. Alice két apró keze közé vette
kőkemény arcát majd nyugtatgatni kezdte. Szinte a morgásától volt
hangos a ház.
- Rosalie, mit mondtál neki, amitől ilyen állapotba került? - kérdezte
megszokott nyugalommal a fogadott apám.
- Az igazat - feleltem majd a szobám felé vettem az irányt. A
nappaliból hangos csörömpölés halottam, ami csak egyet jelenthetett:
Megint egy szerencsétlen váza lett az áldozata a bátyám hülyeségeinek.
Előszedtem három jó nagy bőröndöt, hiszen kitudja meddig maradunk. Na,nézzük, csak kell nadrág, póló, szoknya, póló, boleró, csizma...
/3 óra múlva/
Na, végeztem. Ezt a maratont is lefutottam. Kíváncsi vagyok lent
lenyugodtak-e már a kedélyek, tehát ideje egy kicsit hallgatózni.
- Szerintem Rosalie titkol valamit - halottam meg egyetlen húgomhangját. Jaj, istenem csak le ne bukjak. Persze az én érzelgős bátyám is rátett egy lapáttal.
- Én is észrevettem, leginkább a hangulat változásain. Néha amikor
például Alaszka szóba kerül ideges lesz, a meghívő után pedig annyira
izgatott lett, hogy azt hittem én is mindjárt itt kezdek el ugrálni -
Szerelmem persze öblös nevetésbe kezdett.
- Hát azt megnéztem volna - mondta kuncogva majd hangosabban folytatta - Rose, édesem létszíves tégy meg nekem egy szívességet, szeretném Jazzt ugrálni, látni - Hát igen néha én se tudom, hogy mehettem hozzá
egy ilyen jóképű ficsúrhoz. Na, itt az idő az én színpadias bevonulásomnak.- Csak nem rólam beszéltetek? - szólaltam meg a lépcsőkorlátnak dőlve arcomon cinikus mosollyal - Igazán jól esik, hogy a családom kitárgyal
a hátam mögött.
- Mi csak... - kezdett volna mentegetőzni Alice, de én leintettem.
- Hagyjuk, inkább beszéljük meg, hogy mikor indulunk - tereltem egy
boldogabb témára ezt a beszélgetést.
- Szerintem holnap hajnalra elkészülünk - szólalt meg halkan fogadott
anyukám és ezzel mindenki ment a saját dolgára. Carlisle elment a
kórházba kivenni a szabadságát Edward pedig visszament a sötét
vackába, hogy tovább folytassa az önmarcangolást. A két fiú pedig
kényelembe helyezte magát a hatalmas kanapén miközben valami idióta
vámpír filmet néztek. Alice és Esme elment nászajándékot venni az ifjú
párnak és mivel én is meg akarom lepni a barátnőmet egy pár ízléses
ruhadarabbal velük tartottam. A hatalmas plázába különválva folytattuk
a vásárlást. Máskor Alice könyörögve kért volna, hogy menjek velük, de
most nem. Úgy látszik, még mindig haragszanak az előbbi akcióm miatt.
Na, mindegy majd megbocsátanak, ha oda érünk Denaliba. Szerencsére
találtam pár nagyszerű ruhát Bellának, de még szerettem volna neki
venni valami apróságot. Már majdnem feladtam, hogy valaha is találokvalamit, amikor megakadt a szemem egy Hp mini 210 pillangó mintás laptopon. Végül is egy Cullen-nek ez apróság. Az eladó egy
fiatal, egyetemista fiú volt. Amikor meglátott még a szája is tátva
maradt és legalább kétszer pislogott. Hát igen vámpírszépség.
- Jó napot, a kirakatban lévő pillangós laptopot szeretném -
mosolyogtam rám csábosan.
- Pe...persze höl...gyem. - dadogott, miközben a szemét lenem vette a
dekoltázsomról.
Miután gyorsan kifizettem Bella ajándékát a lányok keresésére
indultam. Természetesen Alicet egy halom ruha között találtam meg, szó
szerint. Esme csak mosolyogva figyelte őt, a kezébe minimum tizenhat
táskával. Amikor húgom - kezébe egy tucat ruhával - végre az
eladópulthoz ment a telefonom jelezni kezdett, hogy SMS-t kaptam,Bellától.
Rose mikor érkeztek?
Figyelmeztetlek, Irina most simán elmenne Alicenek
Ha valami drága ajándékot hozol, nekem nem leszünk jóba!
Ezt vedd fenyegetésnek!Na, megyek Kate vásárolni akar... ami felér egy kínzással
Örültem, hogy ismertelek :D
Puszi Bella (L)
Még hogy a vásárlás kínzás? Na, ennek a lánynak a kerekei rosszul
mozognak. Már csak attól félek mi lesz, ha ez Em macival egy házba
lesznek. Már előre félek a favicceitől, hiszen azok még az én
vámpíragyamat is károsítják. Hazafelé Alice beszédes kedvébe volt
ezért még a rádiót se kellet bekapcsolni. Ezért ijedtem, meg amikor az
autóba hatalmas csönd lett.
- Alice mit látsz? - kérdeztem hátrahajolva a semmibe meredő húgomtól.
Már vagy öt perce szólogattuk, de semmi. Na, itt az ideje szólni a
férjének.- Kíméld meg az idegességtől Rose - szólalt meg végre a mi kis
médiumunk - Képzeljétek Elezeárék családja bővült egy családtaggal.
Annyira várom már, hogy megismerjem.
- Miért nem láttad őt? - kérdezte meglepetten Esme a volán mögül.
anyukám és ezzel mindenki ment a saját dolgára. Carlisle elment a
kórházba kivenni a szabadságát Edward pedig visszament a sötét
vackába, hogy tovább folytassa az önmarcangolást. A két fiú pedig
kényelembe helyezte magát a hatalmas kanapén miközben valami idióta
vámpír filmet néztek. Alice és Esme elment nászajándékot venni az ifjú
párnak és mivel én is meg akarom lepni a barátnőmet egy pár ízléses
ruhadarabbal velük tartottam. A hatalmas plázába különválva folytattuk
a vásárlást. Máskor Alice könyörögve kért volna, hogy menjek velük, de
most nem. Úgy látszik, még mindig haragszanak az előbbi akcióm miatt.
Na, mindegy majd megbocsátanak, ha oda érünk Denaliba. Szerencsére
találtam pár nagyszerű ruhát Bellának, de még szerettem volna neki
venni valami apróságot. Már majdnem feladtam, hogy valaha is találokvalamit, amikor megakadt a szemem egy Hp mini 210 pillangó mintás laptopon. Végül is egy Cullen-nek ez apróság. Az eladó egy
fiatal, egyetemista fiú volt. Amikor meglátott még a szája is tátva
maradt és legalább kétszer pislogott. Hát igen vámpírszépség.
- Jó napot, a kirakatban lévő pillangós laptopot szeretném -
mosolyogtam rám csábosan.
- Pe...persze höl...gyem. - dadogott, miközben a szemét lenem vette a
dekoltázsomról.
Miután gyorsan kifizettem Bella ajándékát a lányok keresésére
indultam. Természetesen Alicet egy halom ruha között találtam meg, szó
szerint. Esme csak mosolyogva figyelte őt, a kezébe minimum tizenhat
táskával. Amikor húgom - kezébe egy tucat ruhával - végre az
eladópulthoz ment a telefonom jelezni kezdett, hogy SMS-t kaptam,Bellától.
Rose mikor érkeztek?
Figyelmeztetlek, Irina most simán elmenne Alicenek
Ha valami drága ajándékot hozol, nekem nem leszünk jóba!
Ezt vedd fenyegetésnek!Na, megyek Kate vásárolni akar... ami felér egy kínzással
Örültem, hogy ismertelek :D
Puszi Bella (L)
Még hogy a vásárlás kínzás? Na, ennek a lánynak a kerekei rosszul
mozognak. Már csak attól félek mi lesz, ha ez Em macival egy házba
lesznek. Már előre félek a favicceitől, hiszen azok még az én
vámpíragyamat is károsítják. Hazafelé Alice beszédes kedvébe volt
ezért még a rádiót se kellet bekapcsolni. Ezért ijedtem, meg amikor az
autóba hatalmas csönd lett.
- Alice mit látsz? - kérdeztem hátrahajolva a semmibe meredő húgomtól.
Már vagy öt perce szólogattuk, de semmi. Na, itt az ideje szólni a
férjének.- Kíméld meg az idegességtől Rose - szólalt meg végre a mi kis
médiumunk - Képzeljétek Elezeárék családja bővült egy családtaggal.
Annyira várom már, hogy megismerjem.
- Miért nem láttad őt? - kérdezte meglepetten Esme a volán mögül.
Ma
kivételesen ő vezetett.
- Nem láttam az arcát csak azt, hogy gyönyörű barna haja van. Remélem,
jól kijövünk majd - mondta reménykedve Alice. Hát azt sajnos nem tudom
garantálni...
Edward szemszöge
Miért nem maradtam ott megvédeni Őt?
Teszem fel magamba a kérdést minden percben, közben magam elé képzelem
azt a gyönyörű angyal arcát. A hófehér arcát, a gesztenyebarna haját,
a halvány rózsaszín ajkait, és végül, de nem utolsó sorban a
szerelemtől csillogó csoki barna szemeit. Sajnos bármennyire is ellene
vagyok, a nővéremnek igaza van, miattam halt meg, miattam nem élhetett
szép, boldog életet. Egy lelketlen szörnyeteg vagyok, amikor az erdőbe
otthagytam, akkor a lelkem is ott maradt vele. De, hogy hihette el,
hogy nem kell nekem, amikor számtalanszor elmondtam mennyire szeretem?
A halála után egyenesen Olaszországba mentem, hogy kövessem Őt. De
sajnos Alice-el nem számoltam. Még mielőtt felfedtem volna magam az
emberek előtt megjelent a családom és visszaráncigáltak az éppen
aktuális lakóhelyükre. Azóta csak szökőévenként lépek ki az ajtón. A
vadászat az ablakon keresztül is lehetséges. Vajon mióta nemvadászhattam? Már magam se tudom, de az biztos, hogy indulás előtt el
kéne fogyasztanom pár büdös növényevőt. Itt Skóciába - a jelenlegi
otthonunk - csak őzeket találtam eddig. Semmi medve, semmi hegyi
oroszlán. Van pár bárány, de azokat semmi pénzért nem bántanám. Hiszen
az én buta bárányomnak is elég fájdalmat okoztam - ezekkel a
gondolatokkal vettettem bele magam az erdő sűrűjébe.
/Hajnalban/
Ideje hazaindulnom, mert még a végén itt hagynak. Bár nem nagyon
bánnám, de nem akarom kihívni kedvenc húgom haragját. Semmi kedvem
látni egy újabb szerelmes párt, akiknek megadatott a boldogság.Irigylem őket. Nekik megadatott az, amit én örökre elvesztettem. Meg
aztán ott van Tanya is. Remélem, valahogy a tudatára tudom adni, hogy
én nem érzek többet iránta puszta barátság. Mint mindig most is az
ablakomon ugrottam be a szobámba. Meg se lepődtem, amikor a szoba
közepén két bőrönd várt. Remélem Alice nem esett túlzásba. Az ágyra
rakott ruhát gyorsan a kezembe kaptam majd a fürdőbe mentem. Ideje egy
kicsit emberibbé tennem magam. Gyorsan lecseréltem a ruháim, és a
hajammal is próbáltam valamit csinálni, eredménytelenül.
- Edward, gyere, már indulunk - szólt föl nekem Jasper.
- Mindjárt megyek - szóltam vissza rekedten. Hát igen az utóbbi időben
nem sokat beszéltem.- Eddy fiú ki kedvérért csinosítód magad? Csak nem beadod a derekad
Tanyácskának - hallottam meg idegesítő bátyám hangját a földszintről.
- Pofa be Emmet, mert még a végén én, hallgattatlak el, de az nem lesz
kellemes - dühöngtem miközben visszamentem a szobámba csomagokért. Az
íróasztalomon lévő képet - amin én és Ő vagyunk - a zsebem mélyére
süllyesztettem. Mindig velem van, ha messzebb megyek. Ami valljuk, be
elég ritkán fordul elő. A garázsba már javába folyt a készülődés. Acsomagjaimat bedobtam a Volvóm hátuljába és a többiek felé fordultam.
- Rose, Emmet, Carlisle és Esme a Mercédesszel mennek és én, Jazz és
Edward megyünk a Volvóval - adta ki a parancsot a család mini törpéje.
Mindenki bólintott és az autója felé vette az irány. Amikor nyitottam
ki a kocsiajtót egy apró kezet éreztem a vállamon.
- Nekem is hiányzik. Ha szeretnél, itthon maradhatsz nem kötelező
jönnöd mi azt is megértjük - hallottam meg Alice szomorú hangját a
hátam mögül. Szembefordultam vele és magamhoz öleltem.
- Nem, nem okozhatok még több fájdalmat senkinek - mondtam miközbentörékeny kis testét magamhoz öleltem. Majd mind a ketten beszálltunk aVolvómba és elindultunk Denaliba.
kivételesen ő vezetett.
- Nem láttam az arcát csak azt, hogy gyönyörű barna haja van. Remélem,
jól kijövünk majd - mondta reménykedve Alice. Hát azt sajnos nem tudom
garantálni...
Edward szemszöge
Miért nem maradtam ott megvédeni Őt?
Teszem fel magamba a kérdést minden percben, közben magam elé képzelem
azt a gyönyörű angyal arcát. A hófehér arcát, a gesztenyebarna haját,
a halvány rózsaszín ajkait, és végül, de nem utolsó sorban a
szerelemtől csillogó csoki barna szemeit. Sajnos bármennyire is ellene
vagyok, a nővéremnek igaza van, miattam halt meg, miattam nem élhetett
szép, boldog életet. Egy lelketlen szörnyeteg vagyok, amikor az erdőbe
otthagytam, akkor a lelkem is ott maradt vele. De, hogy hihette el,
hogy nem kell nekem, amikor számtalanszor elmondtam mennyire szeretem?
A halála után egyenesen Olaszországba mentem, hogy kövessem Őt. De
sajnos Alice-el nem számoltam. Még mielőtt felfedtem volna magam az
emberek előtt megjelent a családom és visszaráncigáltak az éppen
aktuális lakóhelyükre. Azóta csak szökőévenként lépek ki az ajtón. A
vadászat az ablakon keresztül is lehetséges. Vajon mióta nemvadászhattam? Már magam se tudom, de az biztos, hogy indulás előtt el
kéne fogyasztanom pár büdös növényevőt. Itt Skóciába - a jelenlegi
otthonunk - csak őzeket találtam eddig. Semmi medve, semmi hegyi
oroszlán. Van pár bárány, de azokat semmi pénzért nem bántanám. Hiszen
az én buta bárányomnak is elég fájdalmat okoztam - ezekkel a
gondolatokkal vettettem bele magam az erdő sűrűjébe.
/Hajnalban/
Ideje hazaindulnom, mert még a végén itt hagynak. Bár nem nagyon
bánnám, de nem akarom kihívni kedvenc húgom haragját. Semmi kedvem
látni egy újabb szerelmes párt, akiknek megadatott a boldogság.Irigylem őket. Nekik megadatott az, amit én örökre elvesztettem. Meg
aztán ott van Tanya is. Remélem, valahogy a tudatára tudom adni, hogy
én nem érzek többet iránta puszta barátság. Mint mindig most is az
ablakomon ugrottam be a szobámba. Meg se lepődtem, amikor a szoba
közepén két bőrönd várt. Remélem Alice nem esett túlzásba. Az ágyra
rakott ruhát gyorsan a kezembe kaptam majd a fürdőbe mentem. Ideje egy
kicsit emberibbé tennem magam. Gyorsan lecseréltem a ruháim, és a
hajammal is próbáltam valamit csinálni, eredménytelenül.
- Edward, gyere, már indulunk - szólt föl nekem Jasper.
- Mindjárt megyek - szóltam vissza rekedten. Hát igen az utóbbi időben
nem sokat beszéltem.- Eddy fiú ki kedvérért csinosítód magad? Csak nem beadod a derekad
Tanyácskának - hallottam meg idegesítő bátyám hangját a földszintről.
- Pofa be Emmet, mert még a végén én, hallgattatlak el, de az nem lesz
kellemes - dühöngtem miközben visszamentem a szobámba csomagokért. Az
íróasztalomon lévő képet - amin én és Ő vagyunk - a zsebem mélyére
süllyesztettem. Mindig velem van, ha messzebb megyek. Ami valljuk, be
elég ritkán fordul elő. A garázsba már javába folyt a készülődés. Acsomagjaimat bedobtam a Volvóm hátuljába és a többiek felé fordultam.
- Rose, Emmet, Carlisle és Esme a Mercédesszel mennek és én, Jazz és
Edward megyünk a Volvóval - adta ki a parancsot a család mini törpéje.
Mindenki bólintott és az autója felé vette az irány. Amikor nyitottam
ki a kocsiajtót egy apró kezet éreztem a vállamon.
- Nekem is hiányzik. Ha szeretnél, itthon maradhatsz nem kötelező
jönnöd mi azt is megértjük - hallottam meg Alice szomorú hangját a
hátam mögül. Szembefordultam vele és magamhoz öleltem.
- Nem, nem okozhatok még több fájdalmat senkinek - mondtam miközbentörékeny kis testét magamhoz öleltem. Majd mind a ketten beszálltunk aVolvómba és elindultunk Denaliba.
Ez lenne az a laptop amit Rose vesz Bellának és amin írom nektek a fejiket :P
