Prológus

Sziasztok!

Na itt a Prológus szerintem elég gyors voltam :) Nagyon szépen köszönöm a 11 rendszeres olvasót és a 4 komit. Olyan boldog vagyok, hogy vannak még ilyen emberek.

Nincs lebétázva mert egyik bétámat se érem el :(

Csajok írjatok! A vége szerintem nem annyira vészes.

A végére beraktam Bella szobáját is. Előre szólok ez még csak bevezető, gondoltam itt még nem kellene kiakasztani titeket :D

Ugye kapok pár komi? - (alicebociszemek)

Hogy mikor hozok frisst? Az még a jövő zenéje... Vegyétek figyelembe, hogy két blogot szerkesztek.

Jó olvasást!

Puszy Alicy

Bella szemszöge

/54 évvel az átváltozás után/

Nem hiszem el minek kell meghívni fél Volturit? Oké azt értem, hogy Eleazar régen ott szolgált és maradt pár barátja de nem veszélyes ez egy kicsit? Mi lesz ha megint bepróbálkoznak nálam és Kate-nél? Vagy minek kell az én drága nővéremnek három ruha? A menyasszonyi ruhát megértem, még a menyecske ruhát is elnézem de még aztán még egyet? De papolhatok neki reggeltől estig olyan makacs mint én. Néha elgondolkozok, hogy nem-e vagyunk vér szerinti testvérek. Bár én hányingert kapok a habos-babos dolgoktól. Laurent persze szabad utat adott kedvesének tehát halálra vagyok ítélve. Mondtam már, hogy én leszek a koszorúslány? Gondolhatjátok milyen boldog vagyok. Most éppen a padláson gubbasztok, hogy megmeneküljek a harmincadik ruhapróbától. Emlékszem ugyan ide bújtam amikor Irina nővéremet eljegyezték. Jaj még most is fáj a fejem...

" Szerencse, hogy van valaki a családban aki szeret motorozni. Mi lenne velem egy vásárlásmániás családban ahol senki nem ismeri a lazaságot? Semmi. Máskor persze úgy kellene meglógnunk a lányok elől de ma csodák csodájára mosolyogva engedtek el. Talán agyukra ment az a sok ruha? Miközben ezen gondolkoztam egy csillogó-villogó motor száguldott el előttem. Na abból nem esszel -gondoltam majd gázt adtam. Amikor megtettük a szokásos útvonalat - ami Denali megkerülése volt - hazafelé vettük az irányt. Mint mindig most is hajszál pontosan egyszerre értünk be a garázsba. Most minden olyan csöndes és nyugodt volt. Irinára néztem akinek az arcán akár csak nekem kíváncsiság csillogott.Nővérem után indultam amikor hirtelen négy erős kar ragadott meg és húzott az ablak felé. Tehát össze esküdtek a hátunk mögött, szép mondhatom. Amikor benéztem az ablakon azt hittem eltévesztettem a házszámot. Az egész szobába gyertyák égtek és mindent rózsaszirom borított. A bútorok félretolva, Laurent pedig a nővérem előtt térdelt. Ekkor a tantusz hatalmasat koppant. Egy percre belegondoltam milyen lenne ha én állnék ott Edwarddal...Stop Bella, ne álmodozz! Igaz, hogy még mindig tiszta szívedből szereted azt a férfit aki nem viszonozza az érzéseimet de azért ilyen mélyre nem süllyedhetek. Az álmodozásomból Irina rángatott ki aki éppen a nyakamba csüngött. Istenem bárcsak én is ilyen boldog lehetnék... "

Aztán fél napig keresztül csak azt hajtogatta, hogy menyasszony vagyok! menyasszony vagyok! Én meg itt kötöttem ki mert ez az egyetlen része a háznak ami hangszigetelt. Már kezdem megszokni a padlást, hiszen az utóbbi időmet itt töltöm. Persze nem sok helyem volt mert a régi cuccok elfoglalták a fél padlást. Mindegyik dobozt megnevezték volt olyan, hogy Irina könyvei vagy Tanya sáljai. Minden tárgynak doboznak történelme volt. Megakadt a szemem a Bella emberi élete feliratú dobozon. Az állam szinte a földet súrolta. Hát ilyet meg honnan csudából szereztek? Csöndbe oda osontam a doboz mellé - nem kockáztatom meg a lebukás veszélyét- majd kinyitottam. A meglepés persze nem maradt el. Benne volt a Jacobtól kapott álomfogó, a fényképező gépem, az albumom amit anyutól kaptam, és rengeteg személyes tárgyat találtam amit szép emlékeket idézet fel bennem. A doboz alján még a Cullenéktől kapott ajándékaimat is megtaláltam. De hát hogyan került ez ide? Az ajándékok között pedig megláttam azt a bizonyos ékszeres tasakot amit attól a Cullentől kaptam akit érdekelt a hogylétem.

" Alaszka hideg levegője csak úgy súrolta az arcomat a vad futásba. Amióta vámpír lettem megszerettem a gyorsaságot. A szemem színe borostyán színűbe pompázott. Hirtelen a szél egy ismeretlen illatot sodort felém. Abba biztos voltam, hogy vámpír életembe még soha nem éreztem ezt az illatot, de emberkoromból rémlett valami. Citrom, orchidea ,eső. Hirtelen torpantam meg és támadó állásba helyezkedtem. Bár nem éreztem félelmet jobb az elővigyázatosság. A fenyőfák közül lépett elő a gyönyörű szőke hajú szépség. Amikor rájött ki vagyok a nyakamba találtam. Annyira meglepődtem a fogadtatáson, hogy mindketten a földön
kötöttünk ki.
- Bella te élsz! Nem hiszem el és még vámpír is vagy. Dehogy?Ki?Mikor? -záporoztak belőle a kérdések. Én pedig részletesen elmeséltem neki mi történt mióta nem találkoztunk. Egyszer se szakított félbe. Néha az arckifejezésével elárulta magát. Amikor befejeztem nem szólt, pedig láttam, hogy valami nyomja a lelkét.

- Én bocsánatkéréssel tartozok. Mindig olyan ellenséges voltam veled pedig nem érdemelted ki. Tudod csak féltettem a családom titkát. Meg rosszul esett hogy te az emberi szépségeddel elcsavarod a bátyám fejét és az én vámpírszépségem nem ér semmit, és én elég...öhm... csökönyös vagyok - itt olyan fancsali képet vágott - Deha még nem késő szeretném rendbe tenni a kapcsolatunkat - sose gondoltam volna hogy pont Rosalie lesz az aki ezt mondja nekem, az ilyen alkalom ritka mint a fehér holló tehát nem érdemes elszalasztani.
- Én megértelek. Sőt sose haragudtam rád, inkább tiszteltelek és nagyon örülnék ha egyszer a barátomnak mondhatnálak - mondtam mosolyogva
- Köszönöm Bella - mondta majd megölelt. Jól esett ez az ölelés, olyan testvéri volt.Percekig öleltük egymást majd Rose boldogan megszólalt.
- Olyan boldogok lesznek a többiek. Végre minden vissza tér a régi kerékvágásba, és majd együtt megyünk a plázába meg... -sorolta volna de félbeszakítottam.
- Rosalie, kérlek ha érzel valamit irántam nem mondod el neki, hogy vámpír vagyok. Könyörgök Rose ennyit tégy meg értem - már szinte térden állva könyörögtem neki. Hosszú percekig hallgatott majd szomorúan belement a kérésemnek.

- Rendben van. De ne hidd, hogy most látsz engem utoljára, az örökkévalóság hosszú és ugye néha a régi barátokat is meg kell látogatni - a végéremár szinte vigyorgott - De ezt kérlek fogadd el ezt tőlem, tőlünk. Egy kis emlékeztető - vett elő egy kis bézs ékszer zacskót majd a kezembe adta. A látványtól még a lélegzetem is elállt,a a tasakban egy gyönyörű kék topáz nyaklánc aminek - vajon ki árulkodott a kedvenc kövemről? - a köve szív alakú volt. Ha lettek volna könnyeim akkor a már rég belefolytak volna a Csendes-óceánba.

- Köszönöm, ez gyönyörű - mondtam meghatottan.
- Örülök, hogy tetszik ugyanis én választottam - mondta büszkén - Na és mesélj mi újság Denaliba? Hallottam, hogy van egy új álompárotok - mondta egy hatalmas Emmet-féle vigyor kíséretébe. Látszik, hogy a felesége.
- Hát tudod az úgy volt.... -kezdtem bele történetbe. "

Azóta néha váltottunk pár telefont -persze csak ha a családja nem tartózkodott hallás közelbe - és pár évvel ezelőtt még egy Chanel cipőt is küldött karácsonyra. A jövőbeutazásomból egy ideges hang hozott vissza.

- Isabella Denali ha két perc múlva nem jössz elő akkor isten bizony elviszem a motorod a bontóba. nem viccelek komolyan megteszem - fenyegetőzött az én legjobb barátnőm. Kate és én az első percbe megtaláltuk a közös hangot. Imádom őt amikor nem a ruhatárammal foglalkozik. Aztán ott van Tanya aki szintén oda volt Edwardért. De miután meghallgatta a történetem rögtön kiábrándult belőle, és a sáros földig lehordta. Azóta is keresi a Nagy Őt. Néha találkozunk nomádokkal akik bepróbálkoznak, ám eddig sikertelenül. Kellemetlenül feltápászkodtam a helyemről és lemásztam a létrán. Amikor leértem egy dühös Katel és Irinával találtam szembe magam. Ilyenkor nagyon ijesztőek tudnak lenni, Tanya pedig mögöttük bocsánatkérően nézett rám.

- Sajnálom, próbáltam őket vissza tartani de tudod milyenek - a végén már persze mosolygott. Én pedig inkább fülem-farkam behúztam.
- Elárulnád, hogy miért hagytad ki a ruha próbát? Egyáltalán mit keresel te a padláson? Várj tudod mit ne válaszolj majd szépen eljösz velünk vásárolni kárpótlásul - vigyorgott Kate. Jaj istenem ezek tudják, hogy kell engem kínozni.
- Most pedig nézd át a meghívottak listáját, egy kis munka sose árt - nyomta a kezembe a listán. Én fancsali képet vágtam ő pedig diadalmasan elmosolyodott majd mind a hárman eltűntek. Szuper akkor irány a szobám. Duzzogva vettem az irány az én saját birodalmamba. Mivel a hát igazából csak öt vámpírnak lett tervezve így nekem a tetőtér egy része lett átalakítva. Az egész szobában a lila dominált, a hatalmas plazma tévét Irina rakta be a laptoppal együtt. Igazából az egész szobát Kate és Tanya tervezte.Először kiakadtam mert egyáltalán nem tükrözte az én ízlés világomat. De miután belecsempéztem pár Bellás-cuccot, szinte beleszerettem. Nagyot sóhajtottam majd belevetettem magam a munkába. Amikor viszont a nyolcvanhetedik vendékhez értem még a ceruza is kiesett a kezemből.

Bella nyaklánca

Bella szobája