Facebook + Ikerblog

Sziasztok!

Nem ez még nem friss, de majd lesz az is hamarosan... Először is kész van a saját Facebook oldalam :D Katt Lécci dobjatok meg egy Lájkal! Itt megtudhatjátok a frissek időpontját, ízelítőket kaphattok a fejezetekből és a történettel kapcsolatos kiegészítők is felkerülnek :) A másik pedig, hogy Szepy és én ( a mega duó!!! :D ) megnyitottuk az ikerblogunkat. Az enyém - my baby - ez lenne; Hajnali Köd {az erő benned lakozik} itt megtaláljátok a tesóját is ami a Sötét Hajnal címre hallgat. Nem, nem vagyok őrült csak fáradt :D Elnézitek nekem ugye? És be néztek ugye? Mert ha benéztek akkor lehet, de csak lehet hogy felgyorsítom magam és hamar jön a friss! x.o.x.o. Alexis ( Aly )

12. Térj a tárgyra!

Sziasztok kedves olvasók!

Juj mióta vagyok én ilyen? Phúj! Na akkor sziasztok drágáim :D Örültök? Helyes! Mert most egy igazán sorsfordító esemény következik - izguljatok csak ez a célom! Főszereplőink Bella és Scarlett lesznek ( Áuh! ) mint ahogy a képen is látható ami nekem most a személyes kedvencem :D Lehetséges, hogy többen kaszákkal és fáklyákkal rontanak rám aprócska búvóhelyemen ami az előző hónapokban megváltozott ( Igen Memi boszim erről még te se tudsz! ) Köszönöm annak az 5 odaadó olvasónak aki irt komit az előzőhöz és örült a visszatérésemnek! Ezt a fejit

Cukorkaaanak, a három névtelennnek és Bellanak, na meg persze Meminek küldöm! Annak aki egész este nyüstölt, hogy fejezzem be, majd a bétázás előtt ellépett szundítani -.-" Na akkor komihatár legyen 10. Szerintem nem sok és az előző 15 volt tehát még kedves is vagyok :D És ha gyorsan összejön talán maradok is a 10-nél rendicsek? Na akkor jó olvassát pusy Aly

Csak álltam ott és vártam.

Életem percei meg vannak számlálva.

Mert amit ő mond az a valóság,

és amit én közlök, azok csak álmok,

amik sosem teljesülnek.

A világ igazságtalan a jóval,

de igazságos a rosszal.

Most akkor, hogy is van ez?

( saját, lopásért harapok! :D )

Bella szemszöge

Képtelenség, hogy ezt megtettem – gondoltam magamban egyfolytában., mióta olyan dolog történt velem, amit megfogadtam, hogy sose fog. Gyűlölöm magam, amiért ilyen gyenge voltam és nem tudtam ellenállni neki. Gyűlölöm Istent, amiért ezt megengedte. Gyűlölöm a tesóimat, amiért nem léptek közbe és gyűlölöm Edwardot is, amiért felszabadította a sok éven át elzárt érzéseimet. De az a csók... azt hiszem határozottan állíthatom, hogy ez volt életem legjobb hibája. Most, pedig mint egy gyáva, gyenge kis csitri itt ülök a hóban és mereven nézem az előttem befagyott kis folyót. Normális vagyok én? Nem, egyértelműen nem. Mert ha az lennék, most nem áztatnám át a szép ruhámat nem vesztettem volna el a fél pár cipőmet az erdőbe és nem lenne a hajam egy igazi széna-boglya. Még szerencse, hogy nem tudok sírni, különben a sminkemnek is lőttek volna.

Azért az, kész röhej, hogy mikor ilyen dolog történik akkor én a sminkemen gondolkozok. Még vámpírnak se vagyok jó, hiszen az igazi vámpírok erősek, bátrak és magabiztosak. És én mi vagyok? Egy betoji kis ribanc, aki jobban hasonlít Scarlett Stonera mint maga Scarlett. Hátradőltem a hideg hóba és aranybarna szemeimmel az eget kutattam miközben az elmém folyamatosan visszajátszotta a pár órai eseményeket..

„Abban a pillanatban, amikor az ajka lassan megérintette a felső ajkamat úgy éreztem magam, mint aki egy méterrel a föld fölött lebeg. Hideg, kőtestemet elöntötte a vágy és a szerelem, mérhetetlen ereje. Az a felemelő boldogság, amit abban a minutumba átvette az irányítást az elmém felett megállíthatatlan volt. A végtagjaim – jelen esetben a karjaim – önálló életet kezdtek élni, és beletúrtam selymes, bronzvörös hajába, majd még közelebb húztam magamhoz. Ajakaink tökéletes pontossággal illettek össze, és szinte szinkronba mozogtak. Partnerem nyelve behatolást kért a számba én pedig szó szerint gondolkodás nélkül adtam meg ezt az engedélyt. Csókunk időközben pedig sokkal, de sokkal szenvedélyesebb és akaratosabb lett. Hirtelen megragadta a derekamat és átszelte a köztünk lévő alig pár centi távolságot. Éreztem a kidolgozott felsőteste minden részét és a hasamnak kemény vágyát. Látszólag ez kellett ahhoz, hogy az agyam egy rövid időre felfogja a helyzet magaslatát és rájöjjön most törték, össze azt a maradék becsületemet is, amit 54éve kapartam össze magamnak. Mert ugye szent igaz, hogy csakis Isabella Marie Denali – igen a Swant elhagytam úgy negyven éve mikor „hivatalosan“ is Denali lány lettem – lehet olyan hülye, hogy az első adandó alkalomkor lesmárolja a volt pasiját! Két kezemet mellkasának nyomtam és erősen ellöktem magamtól. Pár percig érthetetlenül nézett rám, miközben én ziháltam és undorodva végig néztem magamon. És ekkor halk hangon érdeklődött a mivoltom felől;

- Bella, mond jól vagy? – megráztam a fejem majd amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem megint be az erdőbe, közben könny nélküli zokogásba kezdtem. Még mielőtt végleg elnyelte volna a fák sűrűje hallottam, ahogy egy hang nevén szólongatja azt a férfit, akit én olyan szépen faképnél hagytam...“

Hát nem vártam mást magamtól, úgy őszintén. Mert én világ életemben, halandóként és vámpírként is ilyen voltam. Talán úgy lenne a helyes, ha lelépnék, és itt hagynám ezt az egész felfordulás úgy, ahogy van, hogy az én személyes kis látomásom ne csak az én fejembe létezzen. Na, ez volt az a gondolat, amitől már a hátam is borsózott, és a gyomrom olyan kicsi lett, mint egy éretlen szőlő. De ez volt a helyes, hiszen én itt csak láb alatt vagyok. Mikor aztán magamba is eldöntöttem a dolgot egyszer csak megzörrent a zavar, én ijedten pattantam fel a fekvőhelyzetemből és támadóállasba ereszkedtem. Ha farkas legalább végez velem –futott át az agyamon. De sajnálatos módon nem egy farkas volt, hanem egy Vörös hajú, legkevésbé se várt vámpír. Scarlett Stone gonosz mosollyal az arcán lépett ki az avartakaróból, én pedig felegyenesedtem és megvetően néztem végig kissé szakadt koszos ruházatán.

- Hát te nem kíméltél meg minket pár hétre a társaságodtól? – kérdeztem fennhangon és nagyon ügyeltem rá, hogy a hangom ne árulja el a bennem lejátszó érzelmeket. Erre a mondatomra egy olyan gonosz kacagást hallatott, mint a mesékben azok, akik tönkreteszik a főhős életét.

- Örömmel látom, hogy mennyire hiányoztam nektek. Főleg neked nem igaz Isabella? – uh, hogy utálom, amikor direkt használja az egész nevemet! Csak kapjam a kezem közé, azt még biztos megemlegeti – De azért, látom, hogy nélkülem is elég jól szórakoztatok az én párommal – sziszegte összeszűkült szemekkel és ökölbe szorította a kezeit.

- Mond csak kedves kuzin – na, igen ez az én idegesítési módszerem, ugyan is ők olyan unokatesó félék nekünk. Irina szedte őket össze keleten... – mióta is vagytok ti együtt?

Mert amilyen jól informált vagyok, tudatom veled, hogy Edward Cullennek nincs párja.

- Még nincs, de ha rajtam múlik lesz neki! És a szerencsés természetesen szerény személyem – mosolygott gúnyosan, mire én idegesítés képen a szememet forgattam.

- Miért vagy olyan biztos benne? Hiszen az előbb engem csókolt meg és nem téged – na, igen, ahogy mondani szokták, előbb gondolkodj, aztán beszélj. Komolyan kell az a bérlet abba az elmegyógyintézetbe. Természetesen viszem magammal ezt a kis boszorkányt is egy külön gumiszobába. Ugyanis még féle, hogy véletlenül letépem a fejét a helyéről.

- Tényleg? Úgy látszik Edward nem csak buta, hanem még vak is. Ugyanis ha tudná kit engedett be a szájába biztos, hogy örökre mocskosnak érezné magát – ez fájt. Komolyan ez nagyon fájt. De természetesen nem mutattam ki, mert nem volt kedvem még egy fegyver adni a kezébe.

- Térjünk a tárgyra Scarlett mit akarsz? – kérdeztem unottan és keresztbe fontom a karjaim a mellem alatt majd felvont szemöldökkel vizslatni kezdtem.

- Csak egy aprócska szívességet, amivel te is jól jársz – már megint mosolygott, de úgy, mint aki biztos a dolgába.

- Kinyögnéd már végre, miért rabolod a drága időmet? Nem éppen egy magad fajtára akarom vesztegetni azt!

- Nyugalom Isabella nyugalom. Annyi lenne az egész, hogy te szépen távol tartod magad Edwardtol és a többi Cullentől, a Barbie kivételével mer, tőt nem tudom sajnos megpuhítani. Kár pedig biztos jóba lettünk volna... – kezdte nézegetni a körmeit majd lopva felém vetett egy pillantást. Erre belőlem kitört a nevetés, és hasamat fogtam, hogy el nem essek.

- És te azt hiszed, én ezt szó nélkül meg is teszem. Eddig azt hittem, hogy csak simán ronda, vagy de van azért agyad, de úgy tűnik tévedtem – feleltem elfúló hangon.

- Esetleg szeretnél naphosszat a jövőt látni? Mert ha nem teljesíted a kérésem nem csak tönkreteszem a nővéred esküvőjét, de ígérem, hogy Garettot se fogod látni a mások szőkénél – döbbenten hallgattam a szavait és nem tudtam felfogni a jelentésüket. Hogyan lehet, hogy 54 évig úgy mond boldogan élek, úgy tűnik, minden kezd rendbe jönni és egyszer csak feltűnik Scarlett és mindent lerombol, amit én nagy nehezen felépítettem? Mire jó ez neki? Nem elég, hogy itt vannak a Cullenék, még egy ilyen boszorkány zsarolását is el kell viselnem. De ha nem teszem, akkor tönkreteszi a családom. Azt a családot, akik befogadtak, megmentettek a haláltól és szerettek, őszintén. Nem ezt nem tehetem velük. Ennyire nem lehet önző. Így nagy levegőt vettem és mereven belenéztem a sötétvörös színű szemébe.

- - Ugye tudod, hogy Edward és a családja nem bírja az emberölő szörnyetegeket? Mert tudatni szeretném veled, hogy te tökéletes példa vagy rá.

- - Nem kell a kerülés Isabella. Mond, akarod, hogy a testvéreid boldogok legyenek vagy önző leszel, és nem törődsz azokkal, akik törődtek veled, és felnyaláboltak a padlóról? – csak tudnám, honnan tud ez ennyi mindent. De nem leszek gyenge. Ha már játszunk, játszunk szabályosan.

- Rendben vagy Scarlett ahogy akarod. Kerülni fogom a Cullen családot kivéve Roset és szabad utat engedek neked ahhoz a férfihoz, akit szeretek, és hagyom, hogy a tiéd legyen. De te az esküvő után azon nyomban olajra lépsz, nem érdekel, kit viszel magaddal és miért. A testvéredet itt hagyod, hogy boldog legyen, és senkit nem fogod a lelki szemei elé vetni legfőbb félelmeit. Érthető vagyok? – hangon hideg volt, szintfenyegető. Scarlett arcáról eltűnt a mosoly és eltűnődve hallgatta az én feltételeimet.

- Ahogy akarod drága kuzin – felelt gúnyosan – és csak, hogy lásd, milyen nagylelkű vagyok nem a jelenlétedben fogom jól érezni magam a te kis szívszerelmeddel. – mikor befejezte eltűnt a szemem elől, és megszólalt a jobb oldalamon lévő fa egyik ágáról.

– Amúgy gratulálok te vagy az első, aki rájött a képességemre. De ha elárulod, valakinek az életeddel fizetsz érte Isabella – az utolsó mondatot mintha már csak a szél súgta volna a fülembe, ugyanis a Vörös démon már el is tűnt a sűrű faágak erdejében magával véve a boldogságom utolsó reményét is.

12. fejezet - előzetes

Sziasztok!

Igen jól látjátok én ALicy megint jelentkezem :) Remélem örültök, és hogy még nagyobb legyen a boldogság hoztam egy kis ajándékot... mint a címből is kiderült már dolgozom a fejin és csak, hogy egy kicsit kedveskedjek nektek - bár majd ha meglátjátok mit hoztam talán nem leszek már olyan kedves :D Na nem is szaporíttom tovább szót húzok vissza írni és ha van szerencsém még ma befejezem. hanem max. csak hétfőn mert most hétvégén sielni megyünk és már holnap reggel 6-kor indulunk -.-' lehet sajnálni szerány személyemet, ugyanis tudni illik rettentőemn szeretek szunyálni! Aki szintén szeret aluszkálni dobjom már megy komival pls *.* régen írtam és most jól jönne a támogatásotok.
Puszil titeket Aly

Há nem vártam mást magamtól, úgy őszintén. Mert én világ életemben, halandóként és vámpírként is ilyen voltam. Talán úgy lenne a helyes ha lellépnék és itt hagynám ezt az egész felfordulás úgy ahogy van, hogy az én személyes kis látomásom ne csak az én fejembe létezzen. Na ez volt az a gondolat amitől már a hátam is borsózott, és a gyomrom olyan kicsi lett mint egy éretlen szölő. De ez volt a helyes, hiszen én itt csak láb alatt vagyok. Mikor aztán magamba is eldöntöttem a dolgot egyszer csak megzörrent a zavar, én ilyenten pattantam fel a fekvőhelyzetemből és támadóállasba ereszkedtem. Ha farkas legalább végez velem –futott át az agyamon. De sajnálatos módon nem egy farkas volt hanem egy...“

Díjj!!!

Nagyon szépen köszönjük ezt a díjat Dorisznak x)
Akiknek küldeném: Dorisz: http://robsten-azeneszerelmesei.blogspot.com/
Rena Rich: összes blogja :D
Szylu & Pupi: http://szypu.blogspot.com/
Lizzyke: http://prohibited-passion-lizzyke.blogspot.com/
és a többi blogja :]
đóri: http://novellacollection.blogspot.com/

Alicy üzeni: Először is bocsi, de most egy nincs időm kettő nincs ihletem az íráshoz. Amint letisztázom magamba a dolgokat, ígérem jelentkezek. Csak értsétek meg javítanom kell ha be akarok jutni a 6 osztályosba! És nem akarom elcseszni a bizim. Aki ezt nem érti meg az elmehet! Minden jót addig!

X¤X¤: MemyCullen és remélem megértitek Alyt x)

Ez így nagyon nem jó...

Sziasztok!

Tudom, sokáig nem hallottatok rólam, de ennek oka van. A Fél évim borzasztóan sikerült, és most estem át egy igen, hogy is mondjam...Lelkileg megterhelő beszélgetésen. Egy szóval ki vagyok. Nem így terveztem a bizonyítványomat, és utálok az anyukámnak és a nevelő apukámnak - az igazi apámnak nem mert ő le szarja a fejem -.-" - csalódást okozni. Javítanom kell három tantárgyból, és tekernem kell mert nem akarok egy senki lenni az életben. Tehát a blogot szünetre rendelem. Ez nem azt jelenti, hogy befejezem az írást, csak az elmúlt fél éveben előbbre volt az írás mint a tanulás, és rájöttem, hogy ez így Nagyon nem jó! Úgy döntöttem majd csak akkor fogok frissíteni ha lesz rá elég szabadidőm. Igazából úgy lesz, hogy egy blogot fogok "rendszeresen" tovább vinni, de még nem döntöttem melyik lesz az. Vagy ezt, vagy az Felelőséget. Sajnálom, hogy így alakult de nekem mostantól a tanulás az első. A blogot nem zárom be! Befogom fejezni a Felelősséget amikor lesz rá időm. Remélem nem haragszotok, én is sajnálom, hogy így alakult.

Puszil titeket: AlicyCassyCullen

Megint új blog!

Sziasztok!

Igen, igen jó olvastátok. Már megint rosszalkodtam egy kicsit :) De ha nem nagy kérés nézettek be, nagyon fontos lenne. *.* Egy kicsit átírtam a Breaking Dawnt. Mi történt volna ha Alice-ék nem érkeznek időbe? És ha a csata nem marad el? Megtudhatjátok ha benéztek! Nyugi Happy End a vége mindenek, és nem tervezek nagy családtag veszteséget. Hát ez se lett valami értelmes, de mindegy. Túl sokat beszélek. Dobjatok meg pár komival is pls!

http://bukottangyalom.blogspot.com/

Puszy Aly

11. Érettségi Bankett

Sziasztok!

Na drágáim megérkezett a következő fejezet is. Jó rákapcsoltam...Jaj már előre félek tőletek. Ahogy Memi mondani szokta függővég boszorkány :P Na ezek után egy kicsit felpörgetjük az eseményeket, de azt tudnotok kell hogy még lesz itt egyes-más. Szepy drága, akit úgy kell szeretni ahogy van ( bármennyire is GONOSZ) köszönöm a bétázást. Na én megyek is kitakarítom a búvóhelyem. Szerintem szükség lesz még xD Komihatár legyen 15

mert ezzel hajnali fél háromig dolgoztak. Értékelni a munkámat! :) Jó olvasást csajok és komizatok! Puszi Aly

Bella szemszöge

A tömegen átvágva közelítettük meg a torna termet, ahol az érettségizős diákok sorakoztak. Még intettünk a többieknek, hogy üljenek le a helyükre, és mi is követtük az évfolyamtársainkat. Gyorsan felkaptam magamra a bíborvörös taláromat és leültem Irina mellé a helyemre. A tekintetemmel a családomat - és Edwardot - kerestem, és meg is találtam őket két sorral hátrébb. Edward rögtön észrevett, és egyszerűen nem tudtam elszakadni azoktól a gyönyörű aranybarna szemektől. Biztos voltam benne, hogyha ember lettem volna, egy paradicsom is megirigyelte volna a színemet. Zavartan lehajtottam a fejem, és próbáltam nem tudomást venni, a szinte égető pillantásaitól. Az évzáró nem volt nagy szám. Az igazgató mondott valami olyat, hogy milyen jó átlaggal végeztünk aztán meg az egyik évfolyam első lány mondta el a búcsú beszédét. Nem nagyon figyeltem mit mond mert, ketten - egy idegesítő kerti törpe és egy mazochista oroszlán - állandóan engem bámult. Kényelmetlenül éreztem magam, közel másfél óráig, amikor valahogy felfigyeltem a beszédet mondó csaj utolsó mondataira.

- És most, hogy elérkeztünk ide, az életünk egy jelentős szakaszához. Egy tiszta lappal - és egy érettségi bizonyítvánnyal - lépünk ki ebből a teremből. Kapunk egy esélyt, hogy bebizonyítsuk, felkészültünk az életre. Most már nem lesznek mellettünk a tanáraink és a szüleink, hogy megmondják mi a jó. Nekünk kell dönteni az életünkről, és tudnunk kell milyen következményekkel járnak a döntéseink, amik hatással lehetnek az egész hátra lévő életünkre. Meg kell tanulnunk, megbocsátani, gyűlölni és ami a legfontosabb szeretni.Vagyis rengeteg mindent kell még tanulnunk az életről, és a legjobbat kihozni belőle. Szerelembe kell esnünk, aztán hozzá menni ahhoz a férfihoz aki tökéletessé teheti a sorsunkat. Meg kell találnunk a legjobb barátunkat, akinek kiönthetjük majd a szívünket ha a férjünk félre lép vagy elhagy. Sok csalódás fog érni minket, és sokat fogunk szenvedni. De amikor fehér ruhába kimondjuk a boldogító igent, vagy először tartjuk kezünkbe gyermekünket akkor úgy fogjuk gondolni, hogy megérte ezért szenvedni. Mert csak egy esélyünk van mindenre, és ezt a lehetőséget nem ajánlatos elszalasztani - mikor befejezte az egész termet betöltötte a tapsvihar, majd az igazgató helyettes egyesével szólítgatni kezdték a diákokat. Az én agyam még mindig folyamatosan az elősző mondatokon kattogott. Fehér ruhában Edward előtt...Alice vállán sírva...Nem Bella állj! Egy, Edward nem szeret tehát letehetsz az esküvőről de nagyon gyorsan. Kettő, pont attól akarod magadat megkímélni, hogy miatta szenvedj. Tehát jó lesz ha leállítod magad Isabella Cullen. Vagyis...Áh most már komolyan begolyóztam hiszen Cullent, mondtam Denali helyett. De mégis milyen jól hangzik, Bella Cullen - csúcs most már magammal beszélgetek. Majd tanácsos lenne felkeresnem az első elmegyógyintézetet mert nagyon de nagyon nagy baj lehet az agyammal. Mrs. Green hangosan kikiáltotta a nevem és én ügyetlenül felmentem a színpadra.

- Gratulálok Miss Denali - nyomta a kezembe a bizonyítványom mire Emmett hatalmasat füttyentett, és vad tapsba kezdett. Mikor viszont a papír hozzá ért a bőrömhöz, lelki szemeim előtt két arc jelent meg. AZ egyik egy öregebb, göndör hajú, és csokoládé barna szemű férfi volt aki kísértetiesen hasonlított rám. A másik egy bronzbőrű, fiatalabb fiú volt akinek a mosolya mintha valami nap lett volna, ami megmelengette a halott szívemet. A fiúról volt pár halvány emlékem. Két motor, egy ócska fészer és egy hatalmas vörösesbarna farkas. Viszont a másik férfiről csak elmosódott emlékeim voltak. Mintha valami rendőr autó lett volna, meg egy horgászfelszerelés. Olyan zavaros volt, az egész.

- Miss Denali jól van? - rángatott ki a gondolkozás menetemből Mrs. Green. Meglepetten pislogtam párat, míg végül visszatértem a jelenbe. Bólintottam egyet, majd gyorsan elvettem a bizonyítványom és lesiettem a lépcsőn ahol már a családom várt. Carmen és Eleazar mosolyogva ölelt meg mindannyiunkat, majd Em is megforgatott párszor a levegőbe. Rose-tól kaptam egy igazi baráti ölelést aminek szívből örültem. Hirtelen hangos öröm ujjongások közepette az összes vörös kalap a magasba emelkedett, így mi is magasra dobtuk őket. És most éreztem az az érzést. Egyszerűen nem tudnám szavakba önteni, ezt a furcsa örömteli pillanatot. Olyan mintha kimosták volna az összes szennyesünket. Úgy éreztem megint van valami célom, bár nem tudtam, hogy mi az. Na most már tényleg ideje felkeresni a közeli agytúrkászt. Már mint nem Edwardot hanem, egy pszichológust.

- Na akkor indulhatunk? - termett előttem Kate, fülig érő vigyorral. Értelmetlenül néztem rá, mert per pillanat fogalmam se volt róla, hogy miről beszél.

- Hát a szalagavatóra te süsü - sóhajtott fel, és elkezdett húzni a kocsi felé. Mire kettőt pislogtam már a többi végzőssel együtt haladtunk a panzió felé, ahol a bált tartják. Lehúztam magamról azt az idegesítő talár és bedobtam a hátsó ülés alá. Igazából egy kicsit zavart, hogy nem volt időm beszélni Alice-el és Edward-a, se a többi Cullenel. De abba teljesen biztos voltam, hogy ha eléjük állok egy hang se jön ki a torkomon. És ez zavar. Mármint hogy ilyen reakciókat váltanak ki belőlem, és, hogy még mindig erősen kötődök hozzájuk. Főleg Edward-hoz, ami nem helyes hiszen világosan a tudtomra adta, hogy nem akar engem és, hogy nem szándékozik velem több időd együtt tölteni. Miért nem tudom elfelejteni, és tovább lépni? Miért szeretőm őt még mindig tiszta szívemből? Az út alatt eszembe jutott, hogy kiknek az arca jutott eszembe az évzárón. Az egyik Jacob volt, a legjobb barátom aki rejtélyes módon eltűnt a mozi után. A másik az apám volt Charlie, akihez akkor költöztem mikor megváltozott az életem. Halvány emlékem volt mind kettőjükről, inkább csak olyan ami valahogy összefügg a Cullenékkal. Amikor megkérdeztem, hogy ismeri e őket, vagy amikor Edward hivatalosan is bemutatkozott. Ezek voltak a legtisztább emlékeim Charlie-ról. Ami azért is furcsa mert a saját apámra alig emlékszek, míg a volt családomra annál inkább. Minden egyes mozdulatukat feltudom idézni magamba. Pontosan letudnám írni milyen ruhát viseltek amikor beléptek az ebédlőajtón, és, hogy mit főztek amikor először találkoztunk. Ezek az emlékképek örök időkig kínozni fognak engem. Mikor a nap elbújt a fák mögött, Tanya épp abban a pillanatban parkolt be a panzió elé. Miután kiszálltunk oda dobta a kulcsot a parkoló őrnek, hogy parkolja le az ő kis szerelmét.

- Nagyon vigyázzon rá érette? Ha csak egy kis karcolás is lesz rajta, akkor isten bizony, hogy szólok a főnökének - fenyegette meg szegény srácot, aki látszólag úgy be volt tojva, hogy levegőt is elfelejtett venni. Kate, Tanya és én - mert Irina a vőlegényével jön a bankettre - igen csak meglepődtünk, amikor beléptünk az épületbe. Az egész helyiség gyönyörűen ki volt díszítve, és a csarnok közepén egy hatalmas diszkó gömb állt. A DJ már a pult mögött állt, és várta, hogy kezdhesse a bulit. A hosszú asztalok helyivel tele voltak rakva kajával, amit pár percen belül el is kapkodtak. Miután Laurent és Garrett megérkezett, rögtön a táncparkettre hívták a párjukat. Mi pedig inkább meghúzódtunk a sarokba, mert nem volt kedvünk a különféle pletykákat hallgatni, hogy a Denaliaknak még párjuk sincsen. Egy órányi szobrozás után kimentem a mosdóba, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam. A göndör fürtjeimet laza lófarokba kötöttem és lecseréltem a magassarkú cipőmet, egy balerina cipőre. Kate tuti leharapja majd a fejemet, de ha szerencsém van akkor egész este a hercegével lesz elfoglalva.

- Áh Bella szia - nyitott be Rosalie az ajtón, arcán egy hatalmas mosollyal. Kicsit meglepődtem, hogy itt találom, de gondolom őket is meghívták a bálra, hiszen lényegébe végzősök.

- Szia Rose, mi újság? - fordultam vissza a tükörhöz, és végighúztam az alsó ajkamon a csillogó szájfényemet.

- Semmi különös csak egy kicsit gondoltam meglépek Em elől. Amúgy gratulálok - mondta kedvesen és megigazította gyönyörű méz szőke haját - Láttad már a bál szlogenjét?

- Hogy milyét? - tök hülyén éreztem magam abban a percben, és szerintem ez érthető is. barátnőm kikeresett egy szórólapot a retiküljéből és az orrom alá nyomta.

- A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert nem tudsz visszamenni, hogy megváltoztasd ezt - olvastam fel hangosan a papíron lévő szöveget.

- Mintha ezt a mondást Edward-nak költötték volna - morogta Rose magában. Zavartan néztem rá, és próbáltam megérteni a szavait. Mi köze van ennek Edward-hoz? Ez a nap egyre zavarosabb nekem. Először meglátom a lelki szemeim előtt apám a legjobb barátom arcát, majd Isabella Cullenek nevezem magam - de csak szigorúan gondolatban - és végül meg Rosalie fecseg nekem valamit a döntésekről és Edwardról. Azt hiszem, szeretem. Lehet, hogy megőrültem, de annyit biztosan tudok, hogy Ő az őrültségem oka. Miatta vagyok dilis. Ezt a betegséget senki sem tudja kezelni. Még Ő sem. Nem gyógyulok ki belőle, soha.

- Én azt hiszem megyek szívok egy kis friss levegőt - motyogtam és se szó beszéd kirohantam a női mosdóból majd egyenesen az udvar felé vettem az irányt. Leültem az egyik ütött kopott padra és vissza idéztem az első bálomat. A lágy zeneszót, a táncot és azt a forró csókot. Álmodozó sóhaj hagyta el ajkaim és feltekintettem az égboltra. Gyönyörű időnk volt. A sok csillag szétszórtan ragyogott az égen, közöttük pedig a hatalmas hold ami megvilágította a tó vizét. Annyira elmerültem a természetben, hogy halk sikítás hagyta el a számat amikor valaki finoman hozzá ért a vállamhoz.

- Hé, Bella nyugi csak én vagyok az - mosolyodott el féloldalasan az előttem álló Adonisz.

- Atya úr isten, még egyszer légy szíves ne illessz halálra. Ha nem nagy kérés - tettem hozzá kérlelően.

- Jogos kérés. Amúgy mit keresel itt kin? Ha jól tudom a bál oda bent van - kérdezte homlok ráncolva, és helyet foglalt mellettem az ütött kopott fapadon.

- Még mindig nem nagyon rajongok a bálokért, és nincs is kivel táncolnom - vontam vállát és visszafordultam az aprócska tavacskához. Egy kicsit furán éreztem magam, hogy életem szerelmének éppen arról beszélek, hogy nincs párom az érettségi bankettemen. De ez ma már nem újdonság, hiszen egész nap fura dolgok történnek velem. Még mielőtt Edward megszólalhatott volna, bent új zenét raktak fel. A dübörgő ritmust felváltotta a lágy zene szó, mire minden bent lévő pár lassúzni kezdett. Szinte halottam, ahogy a mellette ülő félistennek felgyullad a kislámpája a fejébe, és udvariasan elém nyújtotta a kezét.

- Szabad egy táncra hölgyem? - kérdezte dallamos hangján mire az én agyam rövidzárlatos lett. Végül sikerült kinyögnöm a legkézenfekvőbb - és egyben a legrosszabb - kifogást.

- Én még mindig katasztrofálisan táncolok. Ugye nem akarod, hogy szegény emberek ott a táncparketten mint szörnyet haljanak? - fontam fel a szemöldökön és próbáltam minél komolyabbnak látszani. Sajnálatos módon átlátott rajtam.

- Majd én vigyázok, hogy szegény emberek komoly lelki sérülések nélkül éljék túl a mai estét - villantott rám egy csibészes vigyort, én pedig a válászára elhúztam a szám. Sose volt a szívem csücske a tánc, és ez az elmúlt években se változott. Egyszeri alkalom volt, amikor élveztem, de akkor is Edward karjaiban. Most hogy már eltűntek a mozgáskoordinációs problémáim ugyan nem tudok hanyatt esni, de azt se tudom, hogy a keringőnél hova kell lépni. De ez a mosoly, úgy tűnik megvan Isabella Denali gyenge pontja.

- Hát jó, de én előre szóltak - emeltem fel védekezően a kezem, majd belehelyeztem az övébe. A szikrák csak úgy pattogtak köztünk, amíg el nem értünk az udvaron lévő kis táncparketthez, amit telis-tele volt aprócska égőkkel. Edward óvatosan a derekamra csúsztatta a kezét, míg én a nyaka köré fontam az enyémet. Lassan ringatózni kezdtünk a zene ritmusára, és egyikünk se szólalt meg. Míg nem Edward fel nem kapott, úgy, hogy a lábaim az ő - gondlom méreg drága - cipőjén kössenek ki.

- Olyan deja vu érzésem van - motyogtam zavartan és az egymáson lévő lábainkat kezdtem el vizsgálni.

- Csak most nincs gipszbe a lábad - mondta csöndesen, és a hangjából valami különös érzelem tükröződőt. Talán az önmarcangolás és a megkönnyebbülés, na meg valami olyasmi amit nem tudtam megnevezni.

- Micsoda öröm - morogtam, és próbáltam kiűzni a fejemből a kórházi képeket. A hideg is kirázott a kórház szó gondolatán. Pedig lehet, hogy oda küldenek, ha tovább folytatom az álmodozásomat Edward-ról és rólam.

- Emlékszel rá?- tette fel a váratlan kérdést. Erre már felkaptam a fejem, de nagyon ügyeltem, hogy ne nézzek a szemébe. Mert ha abba a csodálatos szempárba egyszer belenézek...Hát minden esetre nem akarom magam leégetni álmain férfija előtt.

- Minden együtt töltött percünkre - vallottam be az igazat egy nagy sóhaj kíséretében.

- Gondolom azt kívánod, bárcsak ne emlékeznél rám - mondta és elnézett a fák sűrűjébe.

- Te meg miről beszélsz? - komolyan nem értettem semmit. Ha rá nem emlékeznék az rosszabb lenne mint a halál. Nem idézhetném fel magamba selymes haját és telt ajkát. Vagy azt az a lehengerlő féloldalas mosolyát. Hiszen ezek az emlékképek tartanak engem életben! - Csak úgy tájékoztatlak, hogy egyáltalán nem rossz szándékkal emlékezek vissza az együtt töltött perceinkre. Inkább úgy mint az életem egyik jelentős szakaszára amit sose szeretnék elfeledni - a szavaim csak úgy víz hangoztak az agyam minden szegletében. Úr isten most én komolyan kimondtam azt amit gondolok, hogy kimondtam? Oké, akkor most fizettem be a Hogyan égessük le magunkat hullámvasútra. Miért nem tudom tartani az a nagy szám? Akkor ezért mondja Carmen mindig azt, hogy ami a szívemen az a számon. Aztán olyan történt amit még álmodni se mertem volna. Edward arca már csak centiméterekre volt az enyémtől, amikor az ajkaink találkoztak.

10. Készülködés

Sziasztok csajok!

Na most szerintem eszméletlenül gyors voltam, ahogy ti is. Szepy, te agresszív köszi a bétázást :D A komihatár még mindig 10. Asszem ennyi xD

KOMIKAT mint mindig. Jó olvasását Puszi Aly

Bella szemszöge

- Kate hova a francba raktad a babarózsaszín ruhám, amit múlt héten vettem? - ordibáltam le a ruhakupac aljáról. Sehol nem találom, azt a ruhát amit felakarok venni. És ha eltűnnek a cuccaim

akkor csak egy valamire lehet következtetni: Kate nagy bevásárlást tartott az én gardróbomba. Ez abból áll, hogy fél évente amikor mi vadászni megyünk őt rendszerint itthon marad és elcsórja a neki tetsző ruha darabokat a mi gardróbunkból. Már szinte hagyománnyá nőtte ki magát ez a

kis szórakozás, most mégis dühös vagyok. Pont azt a ruhát veszi el, amit tudja, hogy fel akarok

venni az érzáróra. Szerencsére a cipőm megúszta, így legalább nem kell új ruha után kutatnom. Pár pillanat múlva megjelent az ajtóban a húgom, és az ÉN halvány rózsaszín koktélru

hámat viselte. Összeszorított állkapoccsal meredtem az ártatlan képű testvéremre, közben pedig próbáltam visszafogni a bennem felgyűlt indulatokat. De még mielőtt leordítottam volna azt a csinos kis fejét, a karcsú nyakáról, ledobott valamit az ágyamra és eltűnt a szemem elől. Égnek

emeltem a szemem és fejcsóválva néztem végig, az ágyamra terített kosztümön. Az alapja egy sötét, szürkészöld színű pánt nélküli mini ruha volt. A második réteg, lágy, selyem anyagból volt,és összevissza volt tekergetve rajta. Néhány helyen homokszínű volt a körbetekert anyag. A

bonyolultsága ellenére, igen szép darab volt. Talán még egy kicsit szebb is mint az előző ruhám, és még a kiválasztott cipő is megy hozzá. Gyorsan vettem egy frissítő zuhanyt, ami talán egy

kicsit megnyugtatott, és törölközőbe csavart hajjal léptem ki a fürdőből. Felhúztam magamra az új ruhámat, és a tíz centis szürke magassarkúmat. Máskor eszembe se lenne, ilyet felhúzni, de

ma különleges alkalom van. Hiszen ez az első érettségink. Emberkoromba nem értem meg, hogy leérettségizek, szóval ez nekem is új lesz. Miután megszárítottam a hajam, és belekötöttem egy tört fehér szalagot, leültem a szépítkező asztalomhoz, hogy egy kicsit kipofozzam magam. Bár a

vámpíroknak nincs szükségük ilyesmire nekem mégis megmaradt ez a szokás. Nem mintha ember koromba annyit cicomáztam volna magam. Na mindegy. Beakasztottam a fülembe a fehér, igazgyöngyös fülbevalómat, és raktam egy modern karperecet a csuklómra.Egy kis halvány szemfestéket is kentem fel magamra, majd a kedvenc rúzsommal kihúztam az ajkaim. Még egy kis parfüm és készen is vagyok. Mivel még volt egy kis időm, és nem akartam a lenti futkosásban részt venni, bekapcsoltam a pillangós mini laptopom. Megnéztem a postaládámat, hátha kaptam valami levelet de semmi. Utána felmentem a közösségi portál lapomra, amit egy fogadás elvesztésével kellett létrehoznom. Bár engem nem nagyon érdekelnek ezek a dolgok, jól

elüthetem vele az időt. Kicsit élettelen volt a szoba Rose nélkül. Egy hete kibékül a férjével, így visszaköltözött a vendégházba. Amúgy már kibírom a Cullenékkel egy szobába, ami nagy haladást jelent. Em-mel és Jazz-el még beszélgetni is szoktunk. Talán nekik kettőjüknek már megbocsátottam a múltban történteket. Már Esmével is jó irányba terelődik a kapcsolatunk,

aminek nagyon örülök. De nála még nem értem el a megbocsátás szintjét, sem pedig a férjénél. Rosalie és én nagyon jól megvagyunk. Néha, de csak nagyon ritkán még el is tud ráncigálni egy-egy plázába. Alice-el nem nagyon beszéltünk az beszélgetésünk óta. Van amikor próbál beszélgetést kezdeményezni, de én mindig lerázom valami jó indokkal. Nekem még idő kell. Valamilyen módon megértem az elveit, hogy miért nem jött el az elköltözés előtt, de van bennem egy kicsi...talán hajthatatlanságnak nevezném. Egyszerűen nem bírok ilyen hamar megbocsátani. Ahhoz túl mélyek a sebek. De abba bízom, hogy idővel talán begyógyulnak ezek a sebek. De az

sajnos nem megy egyről a kettőre. Talán, hogy most ezzel az érettségivel lezárul az életem egy része, és képes leszek tiszta lappot osztani, mindenkinek. Még Edwardnak is. Bár a szívem meghasad, tudom Ő nem úgy gondol rám mint én őrá. Mivel állandóan van valaki mellettem - aki vigyáz, hogy nehogy megint véghez vigyek egy öngyilkossági kísérletet - csak bámultuk

egymást. Talán órákig is eltudtam volna merülni gyönyörű ónix, vagy aranybarna színű íriszébe. De nem tettem, hiszen illetlenség lett volna. Viszont ő folyamatosan engem nézett, ha egy helyiségbe tartózkodtunk. Beszélgetésre csak egyszer került sor. Amikor egyik este, elmeséltük az átváltozásom történetét. Mikor a végéhez értünk, Edward fogat magát és bevágtatott az erdőbe. Ezután pedig én vállaltam azt a feladatot, hogy megkeresem az elszabadult oroszlánt...

Lassan lépkedtem az ötven centis hóba, ami csak úgy ropogott a csumám alatt. Mélyet

szippantottam a levegőből, és megéreztem a nap-orgona-méz illatát. Követtem a lenyűgöző illatot és végül egy kis réten találtam magam. Jól ismertem ezt a helyet. Ide jövök, ha távol akarok lenni a családomtól és gondolkodni akarok a múltamon. És most ő is ide jött. Lassan

odasétáltam hozzá, és leültem mellé a befagyott folyópartra. Nem nézett rám, egyenesen a túl

partot figyelte árgus szemekkel. Nem tudtom mit mondani, a torkomon akadt a szó. Ránéztem a gyönyörű hó fehér arcára, ami most számomra kifejezéstelen volt.

- Miért? - suttogta, majd végre rám nézett - Miért pont akkor Bella? Hiszen megígérted, hogy vigyázol magadra. Csak ennyit kértem tőled - mondta fájdalmas arckifejezéssel. Bűnbánóan lehajtottam a fejem, és kerestem a megfelelő szavakat.

- Én is kértem tőled sok mindent. Például, hogy változtass át. De mivel nem akartátok, hogy családhoz tartozzak, így megértem. Laurent-nek viszont alig volt önuralma, és szíve

sséget is

tett nekem. Szuper érzés vámpírnak lenni. És a tetejébe kaptam egy családot is. Végül is nem volt olyan rossz életem - csak te hiányoztál - fejeztem be magamba a mondatot és magamra erőltettem egy aprócska mosolyt.

- Értem. Tehát nélkülünk is boldog életed volt - mondta és a szemébe csalódottság csillogott,

amit nem tudtam hova tenni.

- Hát boldognak alighanem nevezhetném. Inkább kellemesnek. Az elején még nagyon hiányoztatok, de aztán megtanultam élni vele. És komolyan ki unatkoz

na három pörgős Denali lány mellett? Főleg ha már az első percben befogadnak - vágtam egy kétségbeesett grimaszt, mire ő is egy kicsit életelibb lett.

- Igaz, és Tanya mennyire...megváltozott. Most vannak érzései - kuncogott fel, de a gyilkos

pillantásomtól, az arcára fagyott a mosoly.

- Mindig voltak érzései. Csak egy beszélgetés kellett hozzá, hogy felszínre hozzuk. És hidd el

most igazán jó fej. Nekem köszönhetően - húztam ki magam b

üszkén - Tehát légy szíves viselkedj vele tisztességesen, mert megérdemli!

- Megpróbálok - ígérte meg őszintén. Furcsa boldogság kerített hatalmába, minden egyes

pillantásánál. Talán megint kezdenek rajtam előjönni a szerelem jelei?

- Na megyek elkapok pár bambit. Velem tartasz? - Pattantam fel a hideg avarból. Rám emelte tekintetét és láttam rajta, hogy pár percig átgondolja az ajánlatom.

- Nem én már tegnap előtt elfogyasztottam pár "bambit" - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Erre csak egy grimaszt vágtam és elkezdtem futni a vacsorám felé. De még mielőtt elnyeltek volna fák vissza pillantottam Rá...

- Bella! Haho Isabella Denali ébresztő - kalimpált a szemem előtt Tanya. Pislogtam párat és felébredtem a kábulatból. Bocsánatkérően néztem a nővéremre. Mint nekem, neki se volt kísérője az évzáró utáni szalagavatóra. Kate, Garrettel megy - még mindig nem tudjuk mi van

köztük és ez enyhén frusztráló, Irina pedig a vőlegényével. Persze az emberek csak azt tudják,

hogy Irina és Laurent egy csere program segítségével ismerkedtek össze, és még só sincs házasságról. Mi pedig, a két facér D

enali csaj majd becserkészünk pár lúzert aki felnyalja még a lábunk nyomát is. Kicsit szemétség tudom, de nem engedhetjük meg magunknak ezt a katasztrófát - Tanya szerint.

- Bocsi, egy kicsit elbambultam.

- Észrevettem. Nem abba a rózsaszín ruhádba jössz? - kérdezte homlok ráncolva.

- Csak egy szót mondok: Kate - forgattam meg a szemem.

- Szerintem ez jobban áll - mosolygott rám, őszintén. Nővéremen egy keki színű koktél ruha volt - ami megjegyzem sokkal hosszabb volt az enyémnél - és a derekánál pedig két oldalt kövekkel

kirakva. A derekánál egy kicsit oldalra volt varrva, de ez csak szebbé tette az összképet. A lábán

csilló topánka virított, a fülébe pedig lelógó fülbevaló csüngött. A kezén ezüst karkötők voltak,

azok amiket tőlem kapott két éve karácsonyra. Vörösesbarna haját kontyba tűzte, de pár tincset szabadon hagyott.

- Csini vagy - dicsértem meg mosolyogva.

- Tudom - villantott rám egy harminckét fogas vigyort - Na gyere menjünk már! - kezdett el kislányosan nyavalyogni. Felkaptam a fogason lévő, bíborvörös érettségi taláromat és lerobogtam a lépcsőn. A nappaliba már mind a két család indulásra készen állt. Bár csak mi

hárman végzünk, azért a Cullenék kötelességüknek érezték a részvételt.

Scarlett, hála a jó égnek elhúzott három napra meglátogatni a közelben élő barátait - csodálom, hogy van neki olyan - így

legalább van egy pár ribancmentes napom. Sajnos az esküvőre visszaér, nagy bánatomra. Majd ki kell találnom, hogy fojtsam bele a folyóba, úgy, hogy észre ne vegyék a többiek.

- Na végre már éppen ideje volt - prüszkölt Irina. Igen ő az aki utál bárhonnan elkésni, legyen az

meccs, buli vagy akármi.

- Hátha a kedves hugicánk nem lopja el a mára kikészített ruhámat akkor már rég készen lettem

volna - néztem szúrósan Kate-re, aki úgy vigyorgott mint a tejbe tök - Em-el együtt.

- Szerintem megérte várni. Eszméletlenül jó ez a ruha - szólalt meg a nagy mackó karjából

Rosalie és én küldtem felé egy hálás pillantást.

- Bizony cica. Így biztos, hogy csak úgy dögölni fognak utánad a srácok - mondta a még mindig vigyorgó Emmett.

- Az a célom Em, az a célom - helyeseltem mosolyogva. Még gondolkozott valami éles, frappáns

visszavágással de Edward figyelmeztető pillantása és Eleazar torok köszörülése megakadályozta.

- Na most, hogy mindenki elkészült, talán indulhatnánk is - csapta összes a fogadott

nagybácsikám. Én és a többi Denali lány Tanya Mercédeszével mentünk, míg a család többi része

Edward Volvojával és Eleazar BMW-jével jöttek utánunk. Mikor leparkoltunk a többi végzős autója mellé, akkor már éreztem, hogy most lezárol az életem egy szakasza. De sajnos azt nem tudtam mit tartogat számomra a jövő.

Bella ruhaszettje

Kate ruhaszettje

Irina ruhaszetje (nincs róla leírás de ez van rajta)

Tanya ruhaszettje

Villámcsapás

Sziasztok!

Először is mindenkinek Nagy Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni :) Ez a kis novella igazából Szepy pályázatára készült, és ezt írtam neki karácsonyra. De gondoltam mivel úgyis elhanyagoltalak titeket az elmúlt időben, felrakom, hogy ti is elolvassátok. Nagyon megköszönném a komikat! Kérlek titeket, ez az első olyan novellám amibe saját szereplők vannak :)

http://www.youtube.com/watch?v=v1HUYOVBbBE én ezt a zenét ajánlom hozzá. A frissről csak annyit, hogy belekezdtem és igen jól haladok :) Majd még jelentkezem! Puszi Aly

Novella az Alaszka, egy új kezdet c. történet szereplőjével

Stefanie Renhoh és Daniel Parks

Villámcsapás

1948 augusztus hétfőjét írjuk, itt a mese szép Londonban. Itt még híre sincs az amerikai válságnak, szerencsére. Még egyszer végig néztem magamon a tükörbe. Legalább tíz éve nem öregedtem, de Daniel mellett ez nem zavar. Szeretek az lenni ami vagyok. Főleg, hogy nem kell vérengző gyilkosnak lennem. És ezek a szemek. Álmomba se kívánhattam volna szebb külsőt. Vöröses barna hajam lágy csigákban omlott a vállamra, vérvörös fűzöm pedig tökéletesen hozzápréselődött a testemhez. A nyakamba ott lógott a három sor hosszú fehér gyöngy sor amit kedvesemtől kaptam még az első randevúnkon. Milyen csodálatos emlék. Csak ketten voltunk és a verandán vacsoráztunk, és akkor elcsattant az első csókunk is.

- Stefanie! Gyere Mr. Parks már vár rád -nyitott be a szobámba a barátnőm Sidney Wilson. Szőkésbarna hajába pár levél rakott fészket és a ruhája is televolt vérfoltokkal. Aranybarnán csillogó szemét végig végig húzta rajtam, majd elismerően füttyentett egyet.

- Te aztán kitettél magadért. Csak nem ma...? - húztam fel kacéran a szemöldökét. Tudtam, jól mire gondol és én is abba bíztam.

- Nagyon remélem Sidney, nagyon remélem - sóhajtottam fel. Még egy pillantás vetettem magamra és elindultam a hal felé. Daniel az egyik régi karosszékben ült, de amint meglátott felpattant és a karjaiba zárt. Mint egy védelemre szoruló, kiscica úgy bújtam kőkemény mellkasához. Mélyet szippantottam a levendulás mentol illatából. Tökéletes - gondoltam elégedetten. Hüvelyujjával felemelte a fejem az állambál fogva és lassan közelíteni kezdett az ajkaim felé. Lágy szerelmes csókot váltottunk. nem siettünk el semmit. Minek? Hiszen előttünk van az örökkévalóság.

Sajnos hamar, túlságosan is hamar tolt el magától. Duzzogva keresztbe fontam a karjaim a melleim alatt és az ablakhoz sétáltam. Utáltam amikor ezt csinálja. Azt hiszi, hogy én egy gyönge harmatszál vagyok. Pedig, ugyan olyan kemény a bőröm, és mellesleg ugyan olyan erős vagyok mint jó maga. Hirtelen, valaki átkarolta a derekam, és lágy csókot lehet a nyakhajlatomba. Megborzongtam szerelmem érintésétől. Erre csak felvillantotta a kedvenc féloldalas mosolyát, és elkezdett kihúzni az ajtón. A tornác előtti fához volt kötve Dan, fehér paripája, Diablo. Óvatosan megsimogattam az állat orrát, és felültem Daniel mögé a nyeregbe. Mivel én tegnap voltam vadászni, így semmi okom nem volt megtámadni szegény lovat, kedvesemnek pedig páratlan az önuralma. Sidney sokszor kérdezi miért nem futunk, hiszen úgy csak pár perc lenne az egész út. De mi értelme elsietni az életet? Ha van alkalmunk élvezzük ki a lehetőségeket. És amúgy is így olyan romantikus. Fehér lovon jött el értem a szőke hercegem, aki nekem adta az örök fiatalság elixírjét is. Nem sokára megérkeztünk a kedvenc helyünkre, a kis folyóhoz ami mellett a hét éve épített fakunyhónk van. Daniel úriemberhez méltón, segített leszállni majd belekaroltam és úgy kezdtük el a szokásos sétánkat. Belül már tiszta ideg voltam. Vajon most megfogja kérni a kezemet? Hiszen már majdnem tíz éve együtt vagyunk. Amióta átváltoztam, egy párt alkotunk.Talán nem akarja, hogy a felesége legyek? Lehet, hogy nem egy ilyen lánnyal akarja leélni az életét mint én vagyok. Hiszen néha az agyamat is otthon hagyom - persze csak képletesen. Hirtelen nagy mennydörgés hasított a fel az erdő békéjét. Én is úgy megijedtem, hogy úgy szorítottam meg szerelmem karját, hogy csodálom, hogy nem tört darabokba. erre csak hangosan hahotázni kezdett. Összeszűkítettem a szemmel néztem rá, mire torkán akadt a nevetés. Még mielőtt leharaphattam volna a fejét, amiért kinevetett eleredt az esőt. Ezt megúsztam Daniel Parks, de ne hidd, hogy ezzel minden elvan intézve! Bosszút követelek - mosolyodtam el gonoszan. Dan felkapott a karjaiba, és beszaladt velem a kunyhónkba.Bent felemelő látvány fogadott. Egy csomó apró gyertya égett szerte szét a házba, a padlón ezernyi vörös rózsaszirom. Még a levegő is bent akadt a tüdőmbe, amikor megláttam az előttem térdelő Danielt. Tehát igaz. Tényleg megakarja kérni a kezem. Velem akar lenni. Nem mással. Velem. Istenem valaki csípjen meg, hogy nem álmodok.

- Stafanie Renhoh, szeretlek amióta kinyitottad a szemed. Miután végig, szenvedtél a pokol tüzén páráddá fogadtál. De én nagy csak a barátod akarok lenni. Azt szeretném, ha az enyém

lenne az idők végezetéig. Lennél a feleségem? - nyitotta fel a kicsi, mélykék bársonydoboz fedelét. A gyűrű vékony pántrésze ezüst volt és a bíborvörös rubint mellett egy kicsit elfordult. Egyszerű, és gyönyörű. Annyira elmerültem a gyűrű tanulmányozásába, hogy válaszolni is elfelejtettem, miközben Dan, aggódva figyelte az arcomat.

- Figyelj ha ez neked gyors akkor... - kezdett volna szabadkozni, de nem hagytam. Ajkaimat az övére tapasztottam és szenvedélyesen csókolni kezdtem.

- Igen, igen és ezerszer is igen! - ziháltam az ajkainak. Boldogan elmosolyodott és felhúzta az ujjamra, a gyönyörű rubint gyűrűt. Ekkor viszont minden olyan gyorsan történt. Hallottam egy nagy durranást, majd éreztem, hogy szerelmem kilök az ajtón. Aztán már csak a tűz ropogását hallottam. Ijedten ugrottam fel a nedves avarból, és visszanéztem az egykori fakunyhónkra. Az

egész lángokba hevert, és Danielt sehol nem láttam. Nem az nem lehet, ő nem....Nem halhat meg!

- DANIEL! - ordítottam magamon kívül.Lábaim összerogytak, és a szívem is meghasadt a látványtól. Egy villámcsapás vettet véget az életének. És ez vetett véget az én vegetáriánus életemnek. Még egy pillantás vetettem a gyűrűmre, és azon gondolkoztam, hogy nem sokára nekem is ilyen bíborvörös íriszem lesz...

Stefanie eljegyzési gyűrűje

9. Hallgass meg!

Sziasztok csajok!

Alicy hivatalosan is visszatért! Na most szünetben összeszedem magam és megint rendszeresen kapjátok majd a friss. Ugye az x-faktornak vége...Az eredménnyel nem egsézen értek egyet, de mindegy. Kicsit gonoszkodtam, rémelem nem haragszotok annyira. Mit szólnátok egy komihatárhoz? Visszatérünk szépen a régi kerékvágásba, így mondjuk egy tízes komihatár ok? Még két hete ment szóval, szerintem nagy nagy kérés. Majd a kövi fejeben ugrunk egy kicsit az időben...Na mindegy majd meglátjátok :D Köszi Szepy a bétázást (L) igen gonosz vagy... Na jól van menjetek olvasni és komizni. Puszi Aly

Edward szemszöge

Ahogy a szél az arcomba csapott és egymás után hagytam el a fákat, közeledve a Denali család otthonába elgondolkoztam a történteken. Az én hülye féltékennyé tévős ötlet miatt majdnem örökre elvesztettem. Az biztos, hogy lesz a húgomhoz pár keresetlen szavam. Ha ő nem találta volna ki, hogy babusgassuk Scarletett akkor Bella nem ugrott volna le a szikláról, ezzel kockára tenni az életét. Bár így legalább megtudtam, hogy nem vagyok közömbös számára. Talán a szíve mélyén még mindig érez valamit irántam. Ha a szerelmünknek akárcsak egy szikrája él még, akkor próbálkozni fogok. Befogom neki bizonyítani, hogy szeretem és, hogy többé sose hagynám el. Első lépésként el kellene mondanom neki az igazat. Arról, hogy miért hagytam el akkoriba és, hogy miért választottam akkor Scarletett helyette. Először meglepődtem, mert sose gondoltam volna Belláról, hogy bántana mást. Mondhatni csalódtam benne. De miután a Denali lányok elmagyarázták, hogy igazából mi történt akkor Alice előrukkolt a fantasztikus ötletével. Most már így utólag nem is tudom, hogy mehettem bele. Egyszerűen egy barom vagyok. Jobb szó nincs rám. Na meg aztán a húgom is kap egy alapos fejmosást. Időközben elértük a Denali villát, ahol Laurent vár ránk. Irina száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el és azonnal a vőlegénye nyakába vette magát. Alaposan szemügyre vette, hogy minden testrésze megvan majd szenvedélyesen megcsókolta. Én illendően elfordultam, hogy ne kelljen látnom, hogy ők boldogok. Elképzeltem, ahogy Bella és én...Jaj milyen szép is lenne.

- Laurent ugye jól van? - lépett oda hozzá Kate, aggódó arccal.

- Fent van a szobájában - mondta csöndesen és átkarolta kedvese derekát. Tanya, Kate nyomában sietett az emeleti szobába, majd lassan mindenki - kivéve Scarletett - bement a házba. Carlise felment Bellához, őt pedig Carmen követte aki nagyon aggódott fogadott lányáért. Mi lent maradtunk mert nem akartuk apámat zavarni, és amúgy se fértünk volna be ennyien a szobába. szerencsére alig tíz perc múlva megjelent Carlisle a lépcsőn és elgondolkozó arccal nézett maga elé. Irina rögtön felkapta a fejét, ahogy mindnyájan.

- Hogy van? - tettem fel a legfontosabb kérdést. Laurent nyugtatólag átölelte szerelmét és simogatni kezdte a hátát. Stefanie egy kicsit kényelmetlenül érezte magát, így meghúzta magát a sarokba. Legszívesebben kitépném az összes haját, amiért bántani merte Őt. A kezeim ökölbe szorultak, és ha Jasper nem küld felém nyugtató hullámokat tuti rávettem magam - újra.

- Mindent rendben van vele. Már csak meg kell várni, hogy felébredjen - válaszolta a fogadott apám és magához ölelte a feleségét, aki már a láthatatlan könnyivel küszködött - Tanya, Kate és Carmen fenn maradt vele.

- Apa, én is felmehetek hozzá? - szólalt meg halkan Alice, Jazz öléből. Rose gondolatai szinte ordítottak felém, hogy hogy lehet a húga ennyire pofátlan. De Esme pillantása elhallgattatta. Carlise bólintott, majd Alice lassú léptekkel elindult, miközben mindenki árgus szemekkel figyelte minden mozgását. Majd eltűnt a lépcső fordulóba.

Alice szemszöge

Csöndben haladtam fel az emeletre, miközben százszor elterveztem mit mondok majd Bellának, ha felébred. Szörnyen szégyellem magam azért amit tettem, pedig ismertem Scarlett igazi arcát mégis hülye voltam. Megakartam tudni, hogy Bellának tényleg olyan ridegek az érzelmei mint mutatja vagy csak ez egy álca. Legalább azt tudom, hogy azzal, hogy mást hívok el vásárolni akkor felkapja a vizet. Ebből adódóan fáj neki ha mást tekintem barátnőmnek, vagyis hát ha egy ilyen ribancot tartom annak. Jaj Alice Cullen, hogy lehetsz ennyire hülye? Miért nem láttad? Miért nem láttad mi fog történni a legjobb barátnőddel? - szidtam le magam. Bár azóta, hogy idejöttünk semmit nem látok. Talán pont Bella miatt. Résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. Carmen Bella kezét simogatta, mellette pedig Kate térdelt. Tanya a közeli fotelből vizslatta testvérét, de amint beléptem rám kapta az üres tekintetét. Most nem az a Tanya Denali volt előtte akit száz éve megismertem. Eltűnt belőle a felszínesség, és végre rendes érzelmeket táplál mások iránt. Per pillanat a nővéréért. Már nem volt benne az a rajongás a bátyámért. Aprót biccentett felém majd visszafordult az ágyhoz. Mind a hárman olyanok voltak mint a szobrok akik a csodára várnak. Odamentem az ágy másik feléhez és letérdeltem a puha padlószőnyegre. A pokolba kívántam magam abban a percben, a tetteimért. Az a lány aki a legjobb barátnőmnek tekintettem, most itt fekszik élettelenül az én hülyeségeim miatt. Egy óra múlva Rose is felnézett, hogy történt e valami változás és mi mind nemet intettünk a fejünkkel. Nővérem helyet foglalt Tanya mellett, és ő is csatlakozott a várokozókhoz.Nem sokára Carmen felállt, és az ablakhoz sétált, majd a hófehér tájat kezdte el tanulmányoz. Átvéve helyé óvatosan megfogtam Bella kőkemény kezét, és lazán megszorítottam. Alig pár perc múlva a szempillái megrebegtek és résnyire nyitotta aranybarna szemeit. Kate amint észrevette ébren lévő húgát a nyakába ugrott.

- Bella felébredt! Bella felébredt! - kiabálta boldogan és jobban szorította magához a barna hajzuhatagot. Elhúztam a kezem és az ölembe mélyesztettem. Lehajtott fejjel vártam, hogy Bella észrevegyen és elküldjön a fenébe. Mindegy mit tesz meg fogom érdemelni de akkor is végig fogja hallgatni a mondani valóm. Úgy tűnik kezdek olyan mazoista lenni mint Edward. Nem kellett sokáig várnom, mert alig két másodperc múlva már éreztem is a lyukat égető tekintetét rajtam. Szólásra nyitottam a számat, ám ő megelőzött.

- Ha azért jöttél, hogy beszámolj a Scarlettel együtt töltött délutánodról, kösz de nem vagyok rá kíváncsi - fordult át a másik oldalára, és összefonta a kezeit a melle alatt. Várakozóan néztem a többiekre mire vették a lapot és kimentek a szobából. Bár Rose összeszűkített szemekkel vizslatott, és nagyon makacsul maradni akart de végül ő is távozott. Törökülésbe helyet foglaltam az ágy végében, hogy kényelmesen tudjunk beszélgetni.

- Na akkor most szépen meghallgatsz engem. Utána azt csinálsz amit akarsz de végig fogsz hallgatni - mondtam magabiztosan. Nem szólt egy szót se, csak mereven nézett maga elé - Hol kezdjem?

- Talán az elején - mondta csöndesen, de komoly,érzelem mentes hangon.

- Akkor kezdem ott mi történt 54 éve. A buli után Edward bejelentette, hogy elköltözünk. Azt mondta nekünk otthon kell maradnunk, és nem beszélhetünk veled semmilyen módon. Megtiltotta, hogy elköszönjek tőled. A mobilomat is elvette, hogy azt se tudjam használni - mondtam felháborodva és elkezdtem járni fel, s alá a szobába.

- Már ne is haragudj, de ha jól tudom felnőtt nő vagy nem de? Akkor miért hagytad magad? - fordult végre felém. Sajnos az arcáról semmi érdeklődést nem tudtam leolvasni, de már az is haladás, hogy meghallgat.

- Mert nem akartam összeveszni vele. Tudod, én Edwardot sokra tartottam addig amíg más emberek érdekeit nézte. Na meg amíg foglalkozott az érzéseikkel. Volt egy csúnya vitánk a költözés előtti nap. Kicsit elszaladt velem ló, de csak az igazat mondtam. Aztán nem szóltunk egymáshoz egy jó ideig. Igyekeztük a másikat levegőnek venni. Szörnyű hónapok voltak azok. Végül Edward lelépet, hogy ne rontsa a levegőt. Vagyis ő így fogalmazott. Aztán volt egy látomásom rólad, ahogy elméletlenül fekszel a kihalt réten. Meg láttam egy fekete árnyat aztán minden elsötétült. Azt hittem meghaltál. Ezek után az egész család szétbomlott. Mindenki járta a maga útját. Rose és Emmett rengeteg veszekedtek mikor meglátogattuk őket. Rosalie el is ment egy két napra, mert Em elég durva dolgokat vágott a fejéhez. Valami olyasmit, hogy ha ő nem lenne olyan csökönyös még mindig együtt lenne a Cullen család, és te az lennél. Cullen. Aztán úgy húz- harminc év múlva megbántuk, hogy egyedül vagyunk. Megpróbáltunk újra egy család lenni, és játszani az egyszerű földi halandót. Aztán pedig megkaptuk a meghívót és idejöttünk - fejeztem be, de magamba tudtam, hogy most jön még csak a neheze. Ránéztem Bellára, aki még midig ugyan úgy ült mint pár perce.

- Oké, ennyi vagy van még valami ami nyomja azt a kicsi szívedet? - kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

- Megváltoztál - motyogtam.

- Igen már nem az a kicsi esetlen Bella vagyok aki akkoriban. Már megtudom védeni magam. Oh, és még pár újdonság. Vannak érzéseim is, na meg el tudom dönteni nekem mi a jó. Arról ne is beszéljünk, hogy nekem senki nem parancsolhatja meg, hogy mit csináljak. Ellentétbe veled. És tudod, ha neked jelentettem volna valami akkor nem engedtél volna más akaratának és eljöttél volna hozzám - mondta keserűen és könnyedén felszökkent az ágyról és kinyitotta az ajtót, hogy kitessékeljen.

- Kérlek gondolkodj mit mondtam. Nem akarom újra elveszíteni a legjobb barátnőm - kezdték egy szúrni a szemem e nem létező könnyeim és kiléptem a szobából. Ezután hangosan bevágta az ajtót, én pedig visszamentem szerelem védelmező karjaiba, arról álmodozva, hogy Bella egyszer újra a legjobb barátnőm lesz. Örökre.