10. Készülködés

Sziasztok csajok!

Na most szerintem eszméletlenül gyors voltam, ahogy ti is. Szepy, te agresszív köszi a bétázást :D A komihatár még mindig 10. Asszem ennyi xD

KOMIKAT mint mindig. Jó olvasását Puszi Aly

Bella szemszöge

- Kate hova a francba raktad a babarózsaszín ruhám, amit múlt héten vettem? - ordibáltam le a ruhakupac aljáról. Sehol nem találom, azt a ruhát amit felakarok venni. És ha eltűnnek a cuccaim

akkor csak egy valamire lehet következtetni: Kate nagy bevásárlást tartott az én gardróbomba. Ez abból áll, hogy fél évente amikor mi vadászni megyünk őt rendszerint itthon marad és elcsórja a neki tetsző ruha darabokat a mi gardróbunkból. Már szinte hagyománnyá nőtte ki magát ez a

kis szórakozás, most mégis dühös vagyok. Pont azt a ruhát veszi el, amit tudja, hogy fel akarok

venni az érzáróra. Szerencsére a cipőm megúszta, így legalább nem kell új ruha után kutatnom. Pár pillanat múlva megjelent az ajtóban a húgom, és az ÉN halvány rózsaszín koktélru

hámat viselte. Összeszorított állkapoccsal meredtem az ártatlan képű testvéremre, közben pedig próbáltam visszafogni a bennem felgyűlt indulatokat. De még mielőtt leordítottam volna azt a csinos kis fejét, a karcsú nyakáról, ledobott valamit az ágyamra és eltűnt a szemem elől. Égnek

emeltem a szemem és fejcsóválva néztem végig, az ágyamra terített kosztümön. Az alapja egy sötét, szürkészöld színű pánt nélküli mini ruha volt. A második réteg, lágy, selyem anyagból volt,és összevissza volt tekergetve rajta. Néhány helyen homokszínű volt a körbetekert anyag. A

bonyolultsága ellenére, igen szép darab volt. Talán még egy kicsit szebb is mint az előző ruhám, és még a kiválasztott cipő is megy hozzá. Gyorsan vettem egy frissítő zuhanyt, ami talán egy

kicsit megnyugtatott, és törölközőbe csavart hajjal léptem ki a fürdőből. Felhúztam magamra az új ruhámat, és a tíz centis szürke magassarkúmat. Máskor eszembe se lenne, ilyet felhúzni, de

ma különleges alkalom van. Hiszen ez az első érettségink. Emberkoromba nem értem meg, hogy leérettségizek, szóval ez nekem is új lesz. Miután megszárítottam a hajam, és belekötöttem egy tört fehér szalagot, leültem a szépítkező asztalomhoz, hogy egy kicsit kipofozzam magam. Bár a

vámpíroknak nincs szükségük ilyesmire nekem mégis megmaradt ez a szokás. Nem mintha ember koromba annyit cicomáztam volna magam. Na mindegy. Beakasztottam a fülembe a fehér, igazgyöngyös fülbevalómat, és raktam egy modern karperecet a csuklómra.Egy kis halvány szemfestéket is kentem fel magamra, majd a kedvenc rúzsommal kihúztam az ajkaim. Még egy kis parfüm és készen is vagyok. Mivel még volt egy kis időm, és nem akartam a lenti futkosásban részt venni, bekapcsoltam a pillangós mini laptopom. Megnéztem a postaládámat, hátha kaptam valami levelet de semmi. Utána felmentem a közösségi portál lapomra, amit egy fogadás elvesztésével kellett létrehoznom. Bár engem nem nagyon érdekelnek ezek a dolgok, jól

elüthetem vele az időt. Kicsit élettelen volt a szoba Rose nélkül. Egy hete kibékül a férjével, így visszaköltözött a vendégházba. Amúgy már kibírom a Cullenékkel egy szobába, ami nagy haladást jelent. Em-mel és Jazz-el még beszélgetni is szoktunk. Talán nekik kettőjüknek már megbocsátottam a múltban történteket. Már Esmével is jó irányba terelődik a kapcsolatunk,

aminek nagyon örülök. De nála még nem értem el a megbocsátás szintjét, sem pedig a férjénél. Rosalie és én nagyon jól megvagyunk. Néha, de csak nagyon ritkán még el is tud ráncigálni egy-egy plázába. Alice-el nem nagyon beszéltünk az beszélgetésünk óta. Van amikor próbál beszélgetést kezdeményezni, de én mindig lerázom valami jó indokkal. Nekem még idő kell. Valamilyen módon megértem az elveit, hogy miért nem jött el az elköltözés előtt, de van bennem egy kicsi...talán hajthatatlanságnak nevezném. Egyszerűen nem bírok ilyen hamar megbocsátani. Ahhoz túl mélyek a sebek. De abba bízom, hogy idővel talán begyógyulnak ezek a sebek. De az

sajnos nem megy egyről a kettőre. Talán, hogy most ezzel az érettségivel lezárul az életem egy része, és képes leszek tiszta lappot osztani, mindenkinek. Még Edwardnak is. Bár a szívem meghasad, tudom Ő nem úgy gondol rám mint én őrá. Mivel állandóan van valaki mellettem - aki vigyáz, hogy nehogy megint véghez vigyek egy öngyilkossági kísérletet - csak bámultuk

egymást. Talán órákig is eltudtam volna merülni gyönyörű ónix, vagy aranybarna színű íriszébe. De nem tettem, hiszen illetlenség lett volna. Viszont ő folyamatosan engem nézett, ha egy helyiségbe tartózkodtunk. Beszélgetésre csak egyszer került sor. Amikor egyik este, elmeséltük az átváltozásom történetét. Mikor a végéhez értünk, Edward fogat magát és bevágtatott az erdőbe. Ezután pedig én vállaltam azt a feladatot, hogy megkeresem az elszabadult oroszlánt...

Lassan lépkedtem az ötven centis hóba, ami csak úgy ropogott a csumám alatt. Mélyet

szippantottam a levegőből, és megéreztem a nap-orgona-méz illatát. Követtem a lenyűgöző illatot és végül egy kis réten találtam magam. Jól ismertem ezt a helyet. Ide jövök, ha távol akarok lenni a családomtól és gondolkodni akarok a múltamon. És most ő is ide jött. Lassan

odasétáltam hozzá, és leültem mellé a befagyott folyópartra. Nem nézett rám, egyenesen a túl

partot figyelte árgus szemekkel. Nem tudtom mit mondani, a torkomon akadt a szó. Ránéztem a gyönyörű hó fehér arcára, ami most számomra kifejezéstelen volt.

- Miért? - suttogta, majd végre rám nézett - Miért pont akkor Bella? Hiszen megígérted, hogy vigyázol magadra. Csak ennyit kértem tőled - mondta fájdalmas arckifejezéssel. Bűnbánóan lehajtottam a fejem, és kerestem a megfelelő szavakat.

- Én is kértem tőled sok mindent. Például, hogy változtass át. De mivel nem akartátok, hogy családhoz tartozzak, így megértem. Laurent-nek viszont alig volt önuralma, és szíve

sséget is

tett nekem. Szuper érzés vámpírnak lenni. És a tetejébe kaptam egy családot is. Végül is nem volt olyan rossz életem - csak te hiányoztál - fejeztem be magamba a mondatot és magamra erőltettem egy aprócska mosolyt.

- Értem. Tehát nélkülünk is boldog életed volt - mondta és a szemébe csalódottság csillogott,

amit nem tudtam hova tenni.

- Hát boldognak alighanem nevezhetném. Inkább kellemesnek. Az elején még nagyon hiányoztatok, de aztán megtanultam élni vele. És komolyan ki unatkoz

na három pörgős Denali lány mellett? Főleg ha már az első percben befogadnak - vágtam egy kétségbeesett grimaszt, mire ő is egy kicsit életelibb lett.

- Igaz, és Tanya mennyire...megváltozott. Most vannak érzései - kuncogott fel, de a gyilkos

pillantásomtól, az arcára fagyott a mosoly.

- Mindig voltak érzései. Csak egy beszélgetés kellett hozzá, hogy felszínre hozzuk. És hidd el

most igazán jó fej. Nekem köszönhetően - húztam ki magam b

üszkén - Tehát légy szíves viselkedj vele tisztességesen, mert megérdemli!

- Megpróbálok - ígérte meg őszintén. Furcsa boldogság kerített hatalmába, minden egyes

pillantásánál. Talán megint kezdenek rajtam előjönni a szerelem jelei?

- Na megyek elkapok pár bambit. Velem tartasz? - Pattantam fel a hideg avarból. Rám emelte tekintetét és láttam rajta, hogy pár percig átgondolja az ajánlatom.

- Nem én már tegnap előtt elfogyasztottam pár "bambit" - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Erre csak egy grimaszt vágtam és elkezdtem futni a vacsorám felé. De még mielőtt elnyeltek volna fák vissza pillantottam Rá...

- Bella! Haho Isabella Denali ébresztő - kalimpált a szemem előtt Tanya. Pislogtam párat és felébredtem a kábulatból. Bocsánatkérően néztem a nővéremre. Mint nekem, neki se volt kísérője az évzáró utáni szalagavatóra. Kate, Garrettel megy - még mindig nem tudjuk mi van

köztük és ez enyhén frusztráló, Irina pedig a vőlegényével. Persze az emberek csak azt tudják,

hogy Irina és Laurent egy csere program segítségével ismerkedtek össze, és még só sincs házasságról. Mi pedig, a két facér D

enali csaj majd becserkészünk pár lúzert aki felnyalja még a lábunk nyomát is. Kicsit szemétség tudom, de nem engedhetjük meg magunknak ezt a katasztrófát - Tanya szerint.

- Bocsi, egy kicsit elbambultam.

- Észrevettem. Nem abba a rózsaszín ruhádba jössz? - kérdezte homlok ráncolva.

- Csak egy szót mondok: Kate - forgattam meg a szemem.

- Szerintem ez jobban áll - mosolygott rám, őszintén. Nővéremen egy keki színű koktél ruha volt - ami megjegyzem sokkal hosszabb volt az enyémnél - és a derekánál pedig két oldalt kövekkel

kirakva. A derekánál egy kicsit oldalra volt varrva, de ez csak szebbé tette az összképet. A lábán

csilló topánka virított, a fülébe pedig lelógó fülbevaló csüngött. A kezén ezüst karkötők voltak,

azok amiket tőlem kapott két éve karácsonyra. Vörösesbarna haját kontyba tűzte, de pár tincset szabadon hagyott.

- Csini vagy - dicsértem meg mosolyogva.

- Tudom - villantott rám egy harminckét fogas vigyort - Na gyere menjünk már! - kezdett el kislányosan nyavalyogni. Felkaptam a fogason lévő, bíborvörös érettségi taláromat és lerobogtam a lépcsőn. A nappaliba már mind a két család indulásra készen állt. Bár csak mi

hárman végzünk, azért a Cullenék kötelességüknek érezték a részvételt.

Scarlett, hála a jó égnek elhúzott három napra meglátogatni a közelben élő barátait - csodálom, hogy van neki olyan - így

legalább van egy pár ribancmentes napom. Sajnos az esküvőre visszaér, nagy bánatomra. Majd ki kell találnom, hogy fojtsam bele a folyóba, úgy, hogy észre ne vegyék a többiek.

- Na végre már éppen ideje volt - prüszkölt Irina. Igen ő az aki utál bárhonnan elkésni, legyen az

meccs, buli vagy akármi.

- Hátha a kedves hugicánk nem lopja el a mára kikészített ruhámat akkor már rég készen lettem

volna - néztem szúrósan Kate-re, aki úgy vigyorgott mint a tejbe tök - Em-el együtt.

- Szerintem megérte várni. Eszméletlenül jó ez a ruha - szólalt meg a nagy mackó karjából

Rosalie és én küldtem felé egy hálás pillantást.

- Bizony cica. Így biztos, hogy csak úgy dögölni fognak utánad a srácok - mondta a még mindig vigyorgó Emmett.

- Az a célom Em, az a célom - helyeseltem mosolyogva. Még gondolkozott valami éles, frappáns

visszavágással de Edward figyelmeztető pillantása és Eleazar torok köszörülése megakadályozta.

- Na most, hogy mindenki elkészült, talán indulhatnánk is - csapta összes a fogadott

nagybácsikám. Én és a többi Denali lány Tanya Mercédeszével mentünk, míg a család többi része

Edward Volvojával és Eleazar BMW-jével jöttek utánunk. Mikor leparkoltunk a többi végzős autója mellé, akkor már éreztem, hogy most lezárol az életem egy szakasza. De sajnos azt nem tudtam mit tartogat számomra a jövő.

Bella ruhaszettje

Kate ruhaszettje

Irina ruhaszetje (nincs róla leírás de ez van rajta)

Tanya ruhaszettje