Villámcsapás

Sziasztok!

Először is mindenkinek Nagy Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni :) Ez a kis novella igazából Szepy pályázatára készült, és ezt írtam neki karácsonyra. De gondoltam mivel úgyis elhanyagoltalak titeket az elmúlt időben, felrakom, hogy ti is elolvassátok. Nagyon megköszönném a komikat! Kérlek titeket, ez az első olyan novellám amibe saját szereplők vannak :)

http://www.youtube.com/watch?v=v1HUYOVBbBE én ezt a zenét ajánlom hozzá. A frissről csak annyit, hogy belekezdtem és igen jól haladok :) Majd még jelentkezem! Puszi Aly

Novella az Alaszka, egy új kezdet c. történet szereplőjével

Stefanie Renhoh és Daniel Parks

Villámcsapás

1948 augusztus hétfőjét írjuk, itt a mese szép Londonban. Itt még híre sincs az amerikai válságnak, szerencsére. Még egyszer végig néztem magamon a tükörbe. Legalább tíz éve nem öregedtem, de Daniel mellett ez nem zavar. Szeretek az lenni ami vagyok. Főleg, hogy nem kell vérengző gyilkosnak lennem. És ezek a szemek. Álmomba se kívánhattam volna szebb külsőt. Vöröses barna hajam lágy csigákban omlott a vállamra, vérvörös fűzöm pedig tökéletesen hozzápréselődött a testemhez. A nyakamba ott lógott a három sor hosszú fehér gyöngy sor amit kedvesemtől kaptam még az első randevúnkon. Milyen csodálatos emlék. Csak ketten voltunk és a verandán vacsoráztunk, és akkor elcsattant az első csókunk is.

- Stefanie! Gyere Mr. Parks már vár rád -nyitott be a szobámba a barátnőm Sidney Wilson. Szőkésbarna hajába pár levél rakott fészket és a ruhája is televolt vérfoltokkal. Aranybarnán csillogó szemét végig végig húzta rajtam, majd elismerően füttyentett egyet.

- Te aztán kitettél magadért. Csak nem ma...? - húztam fel kacéran a szemöldökét. Tudtam, jól mire gondol és én is abba bíztam.

- Nagyon remélem Sidney, nagyon remélem - sóhajtottam fel. Még egy pillantás vetettem magamra és elindultam a hal felé. Daniel az egyik régi karosszékben ült, de amint meglátott felpattant és a karjaiba zárt. Mint egy védelemre szoruló, kiscica úgy bújtam kőkemény mellkasához. Mélyet szippantottam a levendulás mentol illatából. Tökéletes - gondoltam elégedetten. Hüvelyujjával felemelte a fejem az állambál fogva és lassan közelíteni kezdett az ajkaim felé. Lágy szerelmes csókot váltottunk. nem siettünk el semmit. Minek? Hiszen előttünk van az örökkévalóság.

Sajnos hamar, túlságosan is hamar tolt el magától. Duzzogva keresztbe fontam a karjaim a melleim alatt és az ablakhoz sétáltam. Utáltam amikor ezt csinálja. Azt hiszi, hogy én egy gyönge harmatszál vagyok. Pedig, ugyan olyan kemény a bőröm, és mellesleg ugyan olyan erős vagyok mint jó maga. Hirtelen, valaki átkarolta a derekam, és lágy csókot lehet a nyakhajlatomba. Megborzongtam szerelmem érintésétől. Erre csak felvillantotta a kedvenc féloldalas mosolyát, és elkezdett kihúzni az ajtón. A tornác előtti fához volt kötve Dan, fehér paripája, Diablo. Óvatosan megsimogattam az állat orrát, és felültem Daniel mögé a nyeregbe. Mivel én tegnap voltam vadászni, így semmi okom nem volt megtámadni szegény lovat, kedvesemnek pedig páratlan az önuralma. Sidney sokszor kérdezi miért nem futunk, hiszen úgy csak pár perc lenne az egész út. De mi értelme elsietni az életet? Ha van alkalmunk élvezzük ki a lehetőségeket. És amúgy is így olyan romantikus. Fehér lovon jött el értem a szőke hercegem, aki nekem adta az örök fiatalság elixírjét is. Nem sokára megérkeztünk a kedvenc helyünkre, a kis folyóhoz ami mellett a hét éve épített fakunyhónk van. Daniel úriemberhez méltón, segített leszállni majd belekaroltam és úgy kezdtük el a szokásos sétánkat. Belül már tiszta ideg voltam. Vajon most megfogja kérni a kezemet? Hiszen már majdnem tíz éve együtt vagyunk. Amióta átváltoztam, egy párt alkotunk.Talán nem akarja, hogy a felesége legyek? Lehet, hogy nem egy ilyen lánnyal akarja leélni az életét mint én vagyok. Hiszen néha az agyamat is otthon hagyom - persze csak képletesen. Hirtelen nagy mennydörgés hasított a fel az erdő békéjét. Én is úgy megijedtem, hogy úgy szorítottam meg szerelmem karját, hogy csodálom, hogy nem tört darabokba. erre csak hangosan hahotázni kezdett. Összeszűkítettem a szemmel néztem rá, mire torkán akadt a nevetés. Még mielőtt leharaphattam volna a fejét, amiért kinevetett eleredt az esőt. Ezt megúsztam Daniel Parks, de ne hidd, hogy ezzel minden elvan intézve! Bosszút követelek - mosolyodtam el gonoszan. Dan felkapott a karjaiba, és beszaladt velem a kunyhónkba.Bent felemelő látvány fogadott. Egy csomó apró gyertya égett szerte szét a házba, a padlón ezernyi vörös rózsaszirom. Még a levegő is bent akadt a tüdőmbe, amikor megláttam az előttem térdelő Danielt. Tehát igaz. Tényleg megakarja kérni a kezem. Velem akar lenni. Nem mással. Velem. Istenem valaki csípjen meg, hogy nem álmodok.

- Stafanie Renhoh, szeretlek amióta kinyitottad a szemed. Miután végig, szenvedtél a pokol tüzén páráddá fogadtál. De én nagy csak a barátod akarok lenni. Azt szeretném, ha az enyém

lenne az idők végezetéig. Lennél a feleségem? - nyitotta fel a kicsi, mélykék bársonydoboz fedelét. A gyűrű vékony pántrésze ezüst volt és a bíborvörös rubint mellett egy kicsit elfordult. Egyszerű, és gyönyörű. Annyira elmerültem a gyűrű tanulmányozásába, hogy válaszolni is elfelejtettem, miközben Dan, aggódva figyelte az arcomat.

- Figyelj ha ez neked gyors akkor... - kezdett volna szabadkozni, de nem hagytam. Ajkaimat az övére tapasztottam és szenvedélyesen csókolni kezdtem.

- Igen, igen és ezerszer is igen! - ziháltam az ajkainak. Boldogan elmosolyodott és felhúzta az ujjamra, a gyönyörű rubint gyűrűt. Ekkor viszont minden olyan gyorsan történt. Hallottam egy nagy durranást, majd éreztem, hogy szerelmem kilök az ajtón. Aztán már csak a tűz ropogását hallottam. Ijedten ugrottam fel a nedves avarból, és visszanéztem az egykori fakunyhónkra. Az

egész lángokba hevert, és Danielt sehol nem láttam. Nem az nem lehet, ő nem....Nem halhat meg!

- DANIEL! - ordítottam magamon kívül.Lábaim összerogytak, és a szívem is meghasadt a látványtól. Egy villámcsapás vettet véget az életének. És ez vetett véget az én vegetáriánus életemnek. Még egy pillantás vetettem a gyűrűmre, és azon gondolkoztam, hogy nem sokára nekem is ilyen bíborvörös íriszem lesz...

Stefanie eljegyzési gyűrűje