2. Denali felé

Sziasztok!

Memi parancsnoknak jelentem, hogy a fejit befejeztem.Na még ma felraktam mert már vannak akik nagyon várják :) Sokat szenvedtem vele tehát komikat! A következő napokat pihenéssel és iklet szerzéssel töltöm majd. Ez a kép itt alaszkáról van ( bocs jobb nem volt a googlen) Amugy nem direkt irtam Emmet szemszöget...Na mindegy befogom a szám és nyomás olvasni!

Puszy Alicy

Alice szemszöge

Ahogy láttam amint a füves zöld területeket felváltja a hóval borítotttáj elfogott valami furcsa izgatottság. Nagyon régen nem éreztem eztaz érzést, olyan boldogság fajta volt. Lehet, hogy kezdek idegösszeroppanást kapni? Egyáltalán egy vámpírnak lehet idegösszeroppanása?

- Drágám jól vagy? Olyan furcsák az érzéseid - szólalt meg mellettemaggódóan Jazz. Most hazudjak vagy ne? Végül is felesleges, mertmegérzi.

- Nem tudom, biztos az esküvő miatt van - Vagy lehetséges, hogy mégse? Akkor éreztem ezt, a furcsa boldogságot, amikor Bella 18.Szülinapját rendeztem...

- Alice, kérlek - szólalt meg előttem meggyötört hangon kedvencbátyám. Na, igen a gondolataim megint veszélyzónába kalandoztak.

- Sajnálom - mondtam lehajtott fejel, majd szorosan hozzá bújtam szerelmem izmos mellkasához, Ő pedig habozás nélkül ölelt vissza. A gondolataim a Denaliak új családtagja körül forgott. Valamiért nemláttam az arcát. Erősen koncentráltam rá, de semmi. Majd a tantusz hatalmasat koppant a fejembe. Hát persze e miatt a lány miatt ilyenRose, hogy miért nem jöttem rá korábban. Akkor neki vásárolt tegnap.Hirtelen ötletből vezérelve inkább Rose jövőjére koncentráltam, amikorlátomásom lett.

Egy hóval borított kis réten találtam magam. A fák zöld ágai csak itt-ott látszódtak. A közeli tót vastag jégpáncél fedte, mellette Rosalie feküdt a hóba fehér öltözetével beleolvadd a természetbe.Beszélt valakihez, egy gesztenye hajú lányhoz, aki két kezével átfogtaa lábait. Olyan ismerős volt, és hatalmas szeretetett éreztem iránta.A beszélgetésükből csak egy kis részletett sikerült elkapnom

- De mi van, ha megint hazudik és átver? - kérdezte dallamos hangján Rosetól.

- Mindenki megérdemel egy második esélyt. Akkor szerelmet, amitirántad érez, azt nem lehet csak úgy egy-kettőre elfelejteni. Boldoggácsak az tehet, aki boldogtalanná is - válaszolt csukott szemmel anőverem.

Itt a kép megszakadt és én visszatértem a jelenbe. Edwardmegrökönyödve nézett hátra. Én csak vállat vontam ezzel azt jelezve,hogy én se értek ebből semmit. De ami nagyon foglalkoztatott, hogyvajon ki ez az ismerős idegen? Miért érzem azt a szívem mélyén, Ő fogja végre boldoggá tenni az egész családot?

Emmet szemszöge

Carlisle Mercédesze csak úgy süvített a fák között. 54 éve előszörfogunk találkozni a régi barátainkkal és remélhetőleg mi is kikerülünkebből az élőhalott állapotból bár ez közel se valószínű, hiszen amiótaaz én drága két ballábas húgocskámat Forksba hagytuk senki nem boldog.Az öcsém egy barom! Ott hagyni Bellát - aki valami csoda folytánbelezúgott az idióta tesómba - az egy végzetes hiba volt, amit márvisszafordítani se tudunk. A minap Rose baby jól kioktatta, bár havalami kárt tesz az én szépségemben tuti nem éri meg a másnapot. Ha márRosenál tartunk nagyon furcsa nekem a viselkedése. Ha nem lenne ez aformás alkata és ezek a gyönyörű szőke loknijai azt hinném, hogy rossznőt vettem el feleségül. Lehet, hogy ki kéne belőle szednem,Emmet-féle módszerrel. Bevetés indul.

- Rose, drágám gyere ide - tártam ki a karom felé. Ő persze úgy nézettrám, mint egy diliházból szabadult őrültre, de végül befészkelte magátaz ölembe. Oké, eddig minden simán megy. Arcát az enyém feléfordítottam majd csókolgatni kezdtem dús ajkait. Először nem adtamagát, majd lassan ő is visszacsókolt. Minden simán ment, amíg valakile nem buktatott.

- Emmet létszíves légy türelemmel vagy keress valami más módot arra,hogy kiszed Rosalieból az izgatottsága okát - szólalt meg azanyósülésen ülő pótanyukám. Amint ezt kimondta Rose keze már csattantis az állomon majd tőlem a legmesszebb húzódott és kifelé bámult azablakon.

- Köszönöm anya - mondtam bosszúsan, amire ő csak felkuncogott. Asaját anyám elárul. Szép dolog mondhatom. Az elkövetkező időt pedigszerelmem bocsánatának elnyerésével töltöttem arra nem is gondolva,hogy mit vagy kit tartogat számunkra Denali.

Kate szemszöge

- Még egy kicsit jobbra. Lejjebb, nem feljebb - adtam az utasításokataz én lusta barátnőmnek. Csoda, hogy egyáltalán sikerült lerángatnom apadlásról. Mi a jó egy koszos, poros padlásban? Semmi. De beszélhetekneki egyik fülén be másikon ki. Mit is szokott mondani? Ja, igen Televan történettel és kalanddal Pár ezer éves doboznak mi az értéke? Na,mindegy ezekre a kérdésekre úgyse kapok soha választ.

- Tökéletes. Két óra múlva folytatjuk, addig megrendelem a virágokat -engedtem szabadjára Bellát, akinek már hűlt helyét láttam. Ennyirefélelmetes vagyok? Fogadok, hogy megint motorozni megy, amiből persze azújdonsült mennyasszony se marad ki. Majd meghallottam egy hangosmotorzúgást jelezve, hogy Bella ''elrabolta Irinát. Akkor afélkettes ruhapróba kihúzva. Csodás. Na, akkor a Cullenék nem sokáramegérkeznek. Máskor biztos kicsattannák az örömtől, hogy végreláthatjuk az régi ismerősöket, de most nem. Amit Edward tett ahúgommal az egyszerűen rémes. Összetörni egy lány szívét, depresszióbasodorni. Bár ha nem így cselekszik, akkor Bella nem lenne a családunktagja, amit nagyon bánnék. Majd meg kell neki köszönöm. Viszont fájlátni, hogy még mindig szenved tőle, miközben meg teljes szívébőlszereti. Ha viszont valami ésszerű oka lenne, amiért otthagyta Bellát,és ha valami csoda folytán még Edward mindig szereti Őt, akkor majd akis pöttöm segítségével összehozom őket. Azt viszont még mindig nemértem, hogy tudomásom szerint egy vámpír életében csak egyszer találrá az igazira akkor miért hagyta el? Talán máshogy működik az agya,mint egy általános vámpírnak, mert az biztos, hogy az érzéseit nemtudja irányítani. Na, mindegy, majd ha itt lesznek, kiszedem azigazságot Bells Rómeójából. Atya út isten mindjárt itt vannak és nekemmég csomódolgom van. A szervezésből a csengő hangja szakított ki.

Edward szemszöge

Üdvözöljük Denaliba táblát már rég elhagytuk és a hóval borított tájatmagunk mögött hagyva kanyarodtunk be a keskeny úton és megpillantottuka Denali klán házát. Más volt, mint amire emlékeztem. A tetőtér át lettcsinálva, gondolom egy hálószoba kapott helyett. Az új családtag,szobája. Furcsa érzés fog el, amikor rá gondolok. Még nem tudom, hogyki de kíváncsiságom már szinte eluralkodott rajtam, hogy akár csak egyfél pillanatra is lássam az arcát. Alice szinte úgy repült ki akocsimból Jasperrel mögötte. Carlisleék utánunk érkeztek meg. Rose alehető legmesszebb húzódott Emmettől, Esme pedig bocsánatkérően nézetta fiára. Vajon most min vesztek össze? Na és Esme is? Istenem hováfajul ez a világ. Kiszedtem a csomagokat a csomagtartóból és Aliceékután iramodtam. Kate nyitott ajtó, érzelemmentes arccal nézett végigrajtunk majd félreállt, hogy bemehessünk. Amikor a szemembe nézettcsak megvetést tudtam belőle kiolvasni. Hová tűnt a csupa szív éskelekótya Kate Denali? Hát az biztos, hogy most nem vagyok a szívecsücske. Mindannyian helyet foglaltunk a nappaliba. Tanya egy halompapírral a kezében suhant át köztünk, de nem ugrott a nyakamba, mintszokott csak egyet biccentett és tovább ment. Közben megjelent Eleazarés Carmen is, akik üdvöltek minket és elmesélték mi történt velük azelmúlt időkben. Éppen ott tartottak, hogy átutazóba voltak Forksba -ami valljuk be elégé meglepett - amikor hangos fékezést hallottunk a garázs irányából.