6. Zuhanás

Sziasztok drágáim!

Itt vagyok egy kegyetlen fejivel :D Valószínűleg az utolsó mert ha elolvassátok kaszákkal rohantok megölni :P Tudom, hogy boldog fejit ígértem de nem volt hozzá ötletem. Az új szereplők nem más mint Szepy! Képet majd tőle kapok és nem tom milyen hosszú életű lesz-e, majd attól függ milyen gonoszságokat visz véghez az én drága barátnőm. Ezek után már csak jobb dolgok következnek ígérem! Bármennyire is szeretnétek nem fogom kinyírni Scarlettet túlságosan is szeretem (L) Majd talán össze állítom Stefanieval ;D Asszem ez eddig a legeseménydúsabb feji amit eddig írtam. Köszi a komikat amit az előző fejihez írtatok és lécci ide is írjatok (bociszemek) örüljetek, hogy még nincs komihatár...de ha nem írtok bevezetem.Idegesít hogy itt rinyálok? Akkor nyomás olvasni és KOMIZNI! Én addig keresek egy biztonságos búvóhelyet :)

Puszy Aly

Bella szemszöge

Csak futottam, hátra se nézve, és elmerültem az erdő sűrűjébe. Nem, ez nem történhet meg velem. Az életem értelmét - aki nem szeret - és a legjobb barátnőmet - aki szintén szarik rám - jobban érdekli egy kurva mint én. Az este, még arra gondoltam, hogy leülök beszélgetni Alicel, de ezek után lesheti. Miért voltam olyan hülye, hogy elhitettem magammal, hogy talán mégis szeretnek. Scarlett-nek mindenki bedől, csak én meg Kate tudja milyen boszorka tudd lenni. Annak idején még egyedül volt amikor találkoztunk, és a nővérem akkor pasiját is elcsábította egy ágytornára. Aztán kiderült, hogy sose szerette Kate-et, csak biztos családi hátteret akart magának. Aztán elment egy időre, azt mondta magányra van szüksége, hogy feldolgozza történteket. Amíg nem volt itthon Scarlett találkozott Garrettel és mint testvérek, hagyták el Denalit. Úgy tűnik Irina meghívta őket az esküvőre, mert Ő nem ismeri a boszorkány sötét oldalát. Viszont van egy jó oldala is. Végre egy újabb Denali lány találta meg a párját. Már csak én és Tanya maradtunk szingliként, és én nem is tervezek változtatni ezen az állapoton. Az erdőre már leszállt az éj, és vastag hótakaró borította az egész tájat. Lassítottam a lépteimen, és már lehetett hallani a lábam alatt lévő hó recsegését. Nem sokkal később, amikor már egy nagy fa ágán csücsültem, a vastag felhőkből elkezdtek hópelyhek hullani. Összevissza szállingóztak a levegőbe, míg végül hozzáragadtak a földön lévő társaikhoz. Dúdolgatni kezdtem az altatóm, és vissza gondoltam az emberi életem boldog pillanataira. Az első napom a suliba. Ahogy az ebédlőbe megpillantottam Edwardot. A tekintete, amikor megérezte az illatom a biológia terembe. Amikor először hozzám szólt, és megmentett Port Angelesben. Amikor együtt vacsoráztunk, és elmondta, hogy mi is ő valójába. A rétünk, és az első csókunk. Amikor először kimondta, hogy szeret. A baseballozás, és James. Phoniex, a balett terem. A végzetes szülinapi buli...Ezek azok az emlékképek amiket igyekszek kiűzni a fejemből. De az a mondat ami a szerelmünket jellemezte, még mindig ott csengett a fülembe.

Az oroszlán beleszeret a bárányba.

A gondolataim közül a levelek suhogása, és az ágak reccsenése ébresztett fel. Nem kellett kinyitnom a szemem, hogy tudjam ki az aki utánam jött.

- Minden rendbe van? - törte meg a csendet.

- Persze, nincs semmi baj nyugodtan haza mehetsz ne aggódj - hazudtam neki szemrebbenés nélkül. Baj az van, de hogy még mekkora, de nem akartam hisztis picsa lenni aki azon is felkapja a vizet ha a volt pasiját a legundorítóbb ribanccal látja együtt. Az nem én lennék.

- Engem nem csapsz be Bella. Tudom, hogy fáj és, hogy még mindig szereted, azok ellenére is amit tett.De látszik rajta, hogy nem vagy közömbös számára. Ahogy rád nézz... - ekkor már kinyitottam a szemem, hogy lássam az arcát. Együttérzés, szerettet és hitetlenkedés. Az én nővérem, aki emberként leginkább a föl alá kívánt volna. Erre a gondolatomra felnevettem, hiszen ha belegondolok milyen rég is volt az.

- Min nevetsz? - kérdezte homlok ráncolva.

- Csak arra gondoltam, hogy még 54 éve te is a halálomat kívántad volna, hogy a tiéd legyen Edward - vallottam be az igazat. De rögtön rájöttem, hogy rossz ötlet volt, ugyanis a szavaim után Tanya arca fájdalmas maszkba torzult.

- Akkor még tényleg bármit megtettem volna. Vegetáriánus volt, jóképű és gazdag. Akkor még nem sok szingli vega vámpírt ismertem. De őt nem érdekeltem. Nem tudtam mi a baj velem. Szép vagyok, egy az étkezési szokásunk és mindenki örült volna ha végre Ő is megtalálja a párját. Aztán jöttél te mint egy meteor, és elcsavartad a fejét. Bosszantott, hogy egy embernek sikerült az amivel én több évtizedig próbálkoztam. Hallottam mi történt veled James-el és akkor azt kívántam, bárcsak megölt volna és akkor szabad lett volna a pálya. Boldog voltam, amikor megtudtam, hogy Edward szakított veled. De aztán megtaláltunk az erődbe és láttam milyen boldogan szaladnál a halálba - rosszallóan megcsóválta a fejét, és a szemembe nézett - A többiek nem mondták, de én voltam az aki egészen Alaszkáig cipelt. Láttam a fájdalmat az arcodon, de nem az átváltozás fájdalmát élted át hanem azt amit Ő okozott. Nem mozdultam mellőled három napon keresztül. De amikor elmondtad mi történt veled, és láttam az arcodon mit érzel miközben mesélsz kiszerettem Edwardból, de ezt már te is tudod - egyszer se szóltam, közbe miközben mesélt. Nem is tudtam volna mit mondani.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad - mosolyogtam rá halványan és megöleltem.

- Szívesen. Verseny? - villantotta ki ragyogó fogsorát, és már ott se volt.

- Hé, ez nem ér! - kiáltottam utána és futásnak eredtem. Utáltam, ha csal, de azt még jobban ha nem nyerek. A leggyorsabb futó vagyok a családban és ezt bizonyítottam is mert megelőztem Tanyát. Amint megláttam a házat lassítottam mert megakartam bizonyosodni róla, hogy Scarlett nincs a nappaliba. Sajnos nem volt szerencsém mert ott ült a nappaliba Edwardal és Alicel az oldalán. A férfi akit a világon legjobban szeretek átölelte a vállát, a kobold arcú barátnőm pedig folyamatosan fecsegett neki valamiről. Szemembe láthatatlan könnyek szöktek, még levegőt is elfelejtettem venni, a fájdalomtól Aztán meghallottam Alice dallamos, szoprán hangját és a szívem újra darabokra tort.

- Scarlett nem jössz el velem vásárolni? - Nem! Nekem kéne vele elmenni vásárolni. Engem kéne Edwardnak átölelnie. Mi történt a világgal? Talán élvezik, hogy kínozhatnak? Hogy ezer darabra törhetik a mellkasomba lévő halott szervemet? Én ezt nem bírom, ezt nem lehet kibírni - sikítottam magamban és Tanyát félrelökve, újra az erdőben találtam magam. Féltékeny vagyok? Lehet, már ezt se tagadom. Az előttem lévő fán megjelent Alice törékeny kis alakja. Olyan erővel döntöttem ki a fát, hogy az erdő is belerázkódott. Talán kezdek meghülyülni, hogy már hallucinálok is? Ha jól emlékszem emberkoromba se volt más a helyzet, tehát ezt a szokásomat is biztos megtartottam. Scarlett is megjelent, arcán gonosz mosoly virított. A mellkasomból egy hangos morgás szaladt fel, mire a hallucinált boszorkány vigyora még szélesebb lett én pedig hatalmas erővel ütöttem meg. Mint a füst úgy széledt szét, a mögötte lévő szikla viszont nem úszta meg ilyen könnyen. csak most fogtam fel, hol vagyok. Már nem az erdőben, hanem egy sziklaszirten álltam. Nem akartam megnézni, mekkora a távolságra van innen a föld. Vajon mi lenne a helyes leugrani és véget vetni az életemnek, vagy vissza menni a családomhoz és szembe nézni velük. Valahogy az első variáció, sokkal jobban tetszik...Az orromba bekúszott egy ismeretlen vámpír szaga. Szembeálltam az erdővel és vártam. Nem kellett sokáig mert pár perc múlva megjelent egy nomád vámpír. Szokásos utazó ruhába volt, sötétbarna hajában levelek,ágak díszelegtek. Rubintvörös szeme érdeklődve nézett rajtam végig, majd támadó állásba helyezkedett és figyelmeztetően rám morgott.

- Nem akarlak bántani. A nevem Isabella Denali, röviden csak Bella - mutatkoztam be neki. Gondolom, felfogta, hogy nem akarom bántani mert felegyenesedett és köszöntés képen biccentett.

- Stefanie Renhoh vagyok.

- Kérhetnék egy szívességet? - félve bólintott - Ölj meg!

- Tessék? - kérdezett vissza hitetlenkedve. Gondolom nem minden nap kérnek tőle ilyet. De én már nem akarok ebbe az átkozott világba tovább élni. Döntöttem, és talán Alice látja...

- Jól halottad ölj meg. Légy kegyetlen vess véget az életemnek!

- Biztos, hogy ezt akarod? Biztos van családod akiknek hiányozni fogsz - próbált meg lebeszélni.

- Nyugodj meg, elesznek nélkülem - engedtem meg egy utolsó mosolyt magamnak. Behunytam a szemem, és vártam a fájdalmat. Először nagy csapást éreztem a derekamnál, majd a fejemnél. Egy mozdulattal kitépte mind a két kezem, és én megengedtem magamnak egy sikítást. Fájt, de már nem csak a szívem a testem is. Egyszer csak véget ért. Stefanie nem kínzott tovább.Résnyire nyitottam a szemem és megláttam a Cullenéket és a Denaliakat. A kis boszorkán kívül, mindenki arcán kiült a félelem. Aztán a szemem előtt, mint egy látomás megjelent a legnagyobb félelmem.

"Az esküvői díszek között Edward átölelte Scarlett derekát és csókot nyomott a szájára. Mindenki mosolyogva figyelte őket, majd Alice a nyakába ugrott.

- Gratulálok nektek te vagy a tökéletes lány Edward számára, Bella hozzád semmi. A legjobb barátnőm vagy, és ezen nem tudsz változtatni és nem utolsósorban gyönyörű vagy ebben a mennyaszónyi ruhában - dicsérte meg.

- Köszönöm és hidd el Alice nem is akarok változtatni, hiszen most boldog vagyok - kibontakozott Edward öleléséből és megölelte a kobold vámpírt. Majd Esme ment hozzájuk oda és mind kettőjüket anyai ölelésben részsítette.

- A lányomként szeretlek és örülök, hogy a fiam melletted találta meg a boldogságot.

- Köszönöm Anya - mondta síros hangon és megölelte Esmét. Emmett felkapta a fehér ruhás lányt és megpörgette a levegőbe.

- Új Húgom van! Gratulálok galambocskát! - kiáltotta nevetve. Mindenki gratulálva köszöntöttek őket és sok boldogságot kívánt nekik. Néhányan megjegyezték, hogy jobban járt Scarlettel mint Bellával. Utoljára a három Denali lány köszöntöttek őket, és egy kis dobozkát nyújtottak át az ifjú menyasszonynak.

- Szeretnénk neked gratulálni, és nagyon örülnénk ha te lennél negyedik Denali lány - mondta Kate és átnyújtotta a kicsi fekete dobozt amibe a címer volt.

- Szívesen, és nagyon köszönöm - mondta meghatottan és szorosan megölelte őket. Miután egyedül maradtak Edward szenvedélyesen megcsókolta a feleségét. Csak egy valaki volt aki nem nem örült az ifjú párnak, és legszívesebben a pokolba kívánta volna Scarletett. Rosalie volt az egyetlen akinek hiányoztam...."

Próbáltam nem elhinni a látottakat. Hogy ez nem fog megtörténni, és hogy én leszek a boldog menyasszony. Menekülni akartam. De nem jutottam messzire ugyanis amint hátra léptem már zuhantam is a mélybe.

Szeretlek Edward - ez volt az utolsó gondolatom és magával ragadott békés sötétség.

Ne feledjétek Szeretlek titeket (L) Ne bántsatok...