5. Összezavarodva

Sziasztok :)

Na tessék mostantól tényleg szombatonként számítsatok frissre. Úgy tűnik nekem x-faktor hozzá az ihletet xD Kaptok tőlem két új szereplőt ajándékba. Az egyik már kint van a másiknak pedig most keresem a képet. Lehet, hogy most egy páran nem szeretnek...Igazából még nem akartam berakni ezt az ötletem, de ihlet hiányom volt :D Sziámi Boszi ikremnek köszönöm a bétázást (L) Cylisenak új fogadott nővérkémnek küldöm ezt a fejit aki a mai napját szentelte az előző 4 feji elolvasásának :P Meg persze Boszimnak és Szepynek. A fejihez külön nem fűzök hozzá semmi. Lécci komizatok( alicefélebociszemek) Ha összegyűlik mondjuk...10 komi akkor kaptok egy happy fejit ok? Tudom sok de megakarom tudni ki az akit érdekel a töri folytatása. :)

Puszil titeket Alicy Cullen

Bella szemszöge

Nem értettem mit akar velem megbeszélni. Nagyon remélem, hogy nem megint magát okolja, azért mert vámpír lettem. Hiszen ez volt az álmom - amihez az is hozzá kapcsolódott, hogy vele éljem le az életemet. Valamit valamiért. "Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon… de rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány" - gondoltam magamban az egyik szívhez szóló idézetemet és írni kezdtem.

Nincs miről beszélnünk - nyújtottam oda neki a lapot. Arckifejezését látva összefacsarodott a szívem. Hogy tud valaki ilyen szomorúan nézni?

Kérlek Bella, annyi mindent elrontottam az életbe, szeretném helyre hozni.

Örülök, de mond, csak én mibe segíthetek? - nyújtottam vissza neki a lapot.

Kezdhetnéd, azzal, hogy meghallgatsz!

Eleget hallottam az erdőben. Kösz, de nem kell kétszer elismételned, hogy nem kellek neked - firkantottam dühösen a papírra.

Még mindig ugyan olyan makacs vagy, mint voltál és közben hatalmas tévedésben élsz - Na, most már tényleg nem értek semmit. Hiszen Ő szakított velem, nem fordítva. Nem akarta, hogy vele menjek, se ő, se a családja. Akkor milyen tévedésről beszél? Talán, hogy igazából sose szeretett, csak a vérem miatt volt velem. De nem így ismertem őt meg.

Összezavarodtam, volnál szíves érthetően elmagyarázni miben tévedtem veled kapcsolatban? - írtam vissza. Már belül fortyogtam a dühtől, hogy nem tudja, kerek perec elmondani mit akar tőlem. Az ujjaimmal doboltam az asztalon és mereven bámultam előre. A levél helyett viszont csak egy nagyon halk suttogást kaptam.

- Pedig, nagyon ésszerű. Amit az erdőben mondtam... - ekkor a csengő éles hangja szakította félbe. Érzelemmentes arccal fordultam a padtársam felé.

- Azt megértettem. Ne nehezítsük meg egymás dolgát, az esküvő után úgyis elmentek én meg folytatom az életem, ahogy ti is - fejeztem be, és a parkoló felé vettem az irányt. Szerencsére Edward nem követett, így nyugodtan várhattam be a nővéreimet. Nem sokára fel is tűnt Kate Roseal és Jasperrel az oldalán.

- Sziasztok, a többiek? - köszöntem miután odaértek hozzám.

- Tanyanak és Irinának van még egy plusz órája, így ők a Cullenékkel mennem haza, mi pedig hazavisszük a Hale tesókat - közölte Kate.

- Akkor semmi akadálya, hogy én vezessek - kaptam ki a kezéből a kocsi kulcsot és gyorsan bepattantam a vezető ülésbe. Jasper furcsán vizslatott, de beült Rosalie mellé a hátsó ülésre. Két perc múlva már 210 km/óra sebességgel száguldottunk Denali felé. Az agyam folyamatosan kattogott vajon mit akart mondani Edward. Ami az erdőben történt... Azt nem bántam meg? Vagy, hogy ami az erdőben történt azt felfoghatnád? Nem tudom. Annak az átkozott csengőnek is a legjobbkor kellett megszólalnia. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de nem tehetem. Lehet, hogy barátnője van. De akkor vajon miért nem hozta magával? Érez még irántam, valamit vagy gyűlöl? Annyi kérdés és a válaszokat csak Edward tudja rá. Annyira elmerültem a gondolataimba - az utat úgy ismertem, mint a tenyeremet - hogy csak arra eszméltem fel, hogy a legjobb barátnőm szólongat.

- Bella élsz még?

- Drága Barátném vámpír vagyok, ha nem emlékszel, ilyen könnyen nem lehet eltenni láb alól - fordultam felé mindentudóan, mire kaptam egy nagyon csúnya nézést. Rose kuncogott, Jasper pedig a szemét forgatta a mi kis párbeszédünkön. Leállítottam a motort és éppen szálltam volna ki a hófehér Audiból - amit imádtam vezetni - amikor Jasper feltett érdekes kérdést.

- Bella miért nem tudom használni rajtad a képességem?

- Van egy pajzsom, ami lehetővé teszi, hogy senki ne tudja használni rajtam a képességét. De ha nem használom, akkor olyan vagyok, mint egy átlagos vámpír.

- Nem mesélnéd el, hogy lettél vámpír. Bár, ha ez neked kellemetlen, akkor... - nem fejezte be a mondatot, de tudtam mire gondol. Végül is nem halok bele, ha egy kicsit kitárom a múltam.

- Miután elmentetek, depresszióba estem. Hónapokig nem beszéltem senkivel - miközben meséltem az erdőt figyeltem, mert nem akartam látni az arcukat - Aztán egyszer, amikor hazafelé tartottam a munkából, amikor megpillantottam két rozoga motorbiciklit és egy őrült ötlet fogalmazódott meg a fejembe. Elvittem őket Jacob Blackhez, az én saját szerelőmhöz. Rengeteg időt töltöttük együtt. Vele újra éltem, nevettem. Csak, hogy többet akart tiszta barátságnál. Utoljára, akkor láttam, amikor ezt közölte velem a moziba. Aztán eltűnt nem telefonált és nem keresett meg. Megint egyedül voltam. Mondhatni túl sok volt az elfojtott energiám ezért az erdőbe mentem levezetni. Ott találkoztam Laurenttel akinek nem állt szándékába bántani, csak kevés volt az önuralma. Három hete nem vadászott, én pedig szinte felkínáltam magam. Vártam a halált, ami nem jött Irináéknak köszönhetően. Miután átváltoztam, csatlakoztam hozzájuk. Bár azt hozzá teszem, hogy valaki - itt jelentősen Kate-re pillantottam - bevetette a titkos fegyverét, aminek tudja, hogy nem tudok ellenállni. Azóta velük élek, mint Isabella Denali a negyedik Denali nővér - fejeztem be az élettörténetem, mire begurult mellénk a csillogó-villogó Volvo is. Még mielőtt szembe kellet volna néznem vele az ajtó felé vettem az irányt. Viszont a nappaliba nem négy, hanem hat vámpír foglalt helyett. Tudtam, hogy szar napom lesz, de hogy ennyire. Ott ült velem szembe a ribancok királynője, Scarlett Stone. Vörös haját most kiengedte, szemei az aranybarna-bíborvörös közti színt viselték. Olyan foss színű, ha fogalmazhatok így. Mellette pedig a sokkal normálisabb fogadott bátyja Garett aki éppen a hátam mögé nézett, de úgy mintha magát az Ashton Martin tervezőjét látta volna - aki a férfiak szemében egyenlő az istennel. Kate állt mögöttem, aki úgy nézett Garettre mint a Gucci kitalálójára. Szerintem azt se vették volna észre, ha lezajlott volna körülöttük a második világháború. Gyorsan mutogatni kezdtem a családomnak, hogy hagyják el a helységet, hogy a galambocskák egyedül lehessenek. Emmettet persze a legnehezebb volt kituszkolni az ajtón, mert nem akart egy percet se elszalasztani. Scarlett mint valami dáma úgy távozott a helyiségből. Végül a vendégházba kötöttünk ki, a Cullenék átmeneti lakhelyén. Edward felment a szobájába míg Carmen,Eleazar,Carlisle és Esme elvonultak, hogy tovább folytassák a megkezdett beszélgetésük, Emmett és Jasper azt találgattak mit csinálhatnak a fiatalok, hozzájuk csatlakozott Laurent is. A Denali lányok az esküvő utómunkálatain vitatkoztak. Rose és Alice arról tárgyaltak melyik ruhájukat vegyék fel a nagy napra. Én meghúztam magam a sarokban és onnan figyeltem, ahogy Scarlett felém közeledik.

- Jaj, Bella te semmit nem változtál, ugyan olyan undorítóan ronda, vagy mint voltál - mosolygott rám gúnyosan, páran a szobában lévők közül felénk is pillantottak.

- Melyik plasztikáztató sebésznél voltál? Mert akkor messzire elkerülöm. Már ne is haragudj de, hogy lehet valakinek ilyen gusztustalan szája? - A Cullen fiúk hangosan hahotázni kezdtek, sőt még Laurent is kuncogott.

- Nem kell irigykedni Bella, aki szép az szép. Nem mindenki van megáldva vele, de ne keseredj. Biztos van valaki a világban, aki szereti a csúnya lányokat - kezdett bennem felmenni a pumpa, mert ez a beszélgetés téma nem tartozik a kedvenceim közé.

- Figyelj vöröske, bemutatom neked az öklömet, ha nem fogod be a nagy műszájadat, akkor közelebbről is megismerkedhetsz vele - vettem elő a fenyegető hangnememet és felemeltem az ökölbe szorított bal kezem.

- Nehogy azt hidd, hogy megijesztettél. Már értem miért szakított veled a Cullen srác. Túlságosan is agresszív vagy. Sürgősen keress, fel egy orvost mielőtt minden pasit elkergetsz magad mellől - mosolygott rám gonoszan. Nálam itt teltbe az a bizonyos pohár és neki ugrottam. Téptem, csíptem, haraptam ahol csak tudtam. A vadállat énem elszabadult. Scarlett nem védekezett. Túlságosan is későn jöttem rá, hogy ez is a terve része. Ekkor már Emmett és Jasper fogott le és húzott ki a levegőre. A lányok és Rose próbáltak nyugtatni. De ami nagyon fájt, hogy Alice nem hozzám, hanem ahhoz a kis ribanchoz ment. A hab a tortán az volt, amikor Edward is megjelent a lépcsőn. A szemét köztem és Scarlett között jártatta, és amikor megállt nálam csak csalódást tudtam belőle kiolvasni. De ő se hozzám, hanem ahhoz ment, akit az előbb legszívesebben a pokolra küldtem volna - nem mintha most mást csinálnék. A szívem sokadszorra is darabokra tört. Kitéptem magam fogva tartóim kezei közül és "sírva" futottam be az erdő mélyére, hogy elmeneküljek attól a csalódott szempár elől.