4. Francia és Biológia

Sziasztok drágáim!

Megint az x-faktor után xD Jaj basszus ha Nikolas kiesett volna én tuti agybajt kapok. Na majd kiugatom magam Boszimnak :D Szerintem ez a feji nem a legjobb :/ Memi ennek az ellentétét állítja de szeretném ha ti mondanátok meg. Köszi az előzőhöz a komikat. Nagyon jól estek (L) Majd ígérem beindítom az eseményeket de egy ilyen feji is kell. Ez a kép megint az én alkotásom - mí meglepő xD Összegyűjtöttem a legjobb majdnem csókokat. Annyi ilyen képem volt :P Kérésre is csinálok ilyen képeket, csak írjatok egy e-mail ( és komikat)

Puszy Aly

Bella szemszöge

Tanya szobája menet elgondoztam azon, hogy mi történt az elmúlt percekben. Újra látta

m Őt. Istenem milyen felemelő érzés volt megi

nt látni azokat a lélegzet elállító aranybarna szemeit. Több évig tartott elzárni az iránta érzett szerelmemet, most pedig minden munkám kárba veszett. Tudtam, ho

gy el fog jönni ez a nap - bár nagyon reménykedtem, hogy nem kell többet látnom ezt a félistent - még se gondoltam, hogy ez a találkozás boldoggá fog tenni. Bűntudatom van, hogy így viselkedtem Alicel, pedig szívem szerint úgy megszeretgettem volna a pöttöm vámpírlányt. A legjobban az fáj, hogy bocsánatot se kértek. Ez bizonyítja, hogy nem vagyok nekik több egy átlagos lánynál, aki régen a családjukhoz akart tartozni.

Féltem bemenni a legidősebb nővérkém szobájába. Igaz, hogy a ruhákkal

már megbékéltem, sőt még a visszafogott ruhákat szeretem is, de a Denali nővérek ízlése rettenetesen eltér az enyémtől. Hármat kopogtam az ajtón, amire egy "Szabad" volt a válasz. Résnyire nyitottam az ajtót, hogy bekukucskáljak, de senki nem volt a szobában. Lassan besétáltam a szobába, de Tanyát még mindig nem láttam sehol. Gondoltam, kint van az erkélyen, de amikor a gardróbja előtt haladtam el két kéz elkapott és behúzott a hatalmas helyiségbe. Odabent sötét volt, majd egy végszóra felkapcsolódtak a lámpák és én szembetaláltam magam Irinával és a koszorús ruhámmal. Ez csak egyet jelenthet: ruhapróbát.

/5 óra múlva/

- Még ott egy kicsit felkel tűzni és tökéletes lesz - mondta Irina Katenek aki egy tucat gombostű lógott ki a szájából.

- Ezt mondtad két órája is - nyavalyogtam már kitudja hányadára. Most valamit az alsó szoknyámmal babrálnak pedig alig másfél óra múlva indulnunk kell a suliba. Ebben az évben érettségizünk és már ötször késtük le az első óránkat ebben a hónapban. Leginkább azért, mert vannak, akik túl sokáig készülődnek, és akik eldugják a kocsik kulcsot.

- Na, tessék, készen vagyunk - mondta boldogan Kate miközben

megpörgetett, hogy jobban lássa a ruhát.

- Most már mehetek? Ma francia vizsgát írok, és nem akarok megbukni - mondtam nekik mire mindegyikük arcára kiült a kétségbe esés. Tuti elfelejtették, és én is most tanulok először franciát.

- Francia...

- vizsga...

- ma? - fejezte be kétségbeesve a legjobb barátnőm. Lottóznom kéne.

Komolyan néztem rájuk, mire francia könyvel a kezükben teremtek előttem. A fejembe egy ördögi terv fogalmazódott meg.

- Szívesen segítek - mosolyogtam rájuk mire mindegyikük megkönnyebbült - ha ez az utolsó ruhapróbám az esküvőig - fejeztem be. Először úgy néztek rám, mint egy hülyére, majd nagyon, de nagyon csúnyán.

- Rendben van - fújtatott Kate - De akkor segíts - könyörgött és elém nyomta a francia könyvét. Elmagyaráztam nekik, mindent háromszor, de még akkor se értették.Kérdem én, hol van ilyenkor a vámpírmemória? Már éppen azt terveztem, hogyan lógok meg az ablakon át, amikor Carment nyitott ajtót, az én megmentőm.

- Lányok készülődjetek, nem sokára indulnotok kell - mondta majd a tekintete

a nővéreim felé siklott - Ugye tanultatok? - erre a kérdésre össze néztek.

- Persze, csak átnézzük - hazudott Tanya. Erre csak a szememet forgattam, majd a saját szobám felé vettem az irányt. Nem lepődtem meg amikor Roset a szekrényembe találtam. Éppen valamelyik ruha kupacot rakta be az üres szekrénybe, amikor meglátott.

- Szia - köszönt

- Szia, látom, nem fogsz unatkozni - köszöntem vissza miközben a könyveimet pakolásztam be az oldaltáskámba.

- Mész valahova? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Igen, egy tanulmányi intézménybe, amit iskolának szoktak hívni - mondtam azt magyaráztam volna, hogy a miért más színű a vámpírok írisze.

- Suliba jártok? Veletek mehetünk? Olyan régen voltam gimiben - nézettrám az Alicetől tanult őzike szemeivel. Jaj, miért használt többes számot?

- Oké, gyertek - mondtam becsukott szemmel, mert még többet nézem azokat

az aranyos aranybarna szemeit. Csontropogtató ölelést kaptam, majd már száguldott is a vendégházba, hogy közölje a többiekkel a "nagy" hírt. Kiválasztottam egy hosszú fekete csizmát, egy fehér harisnyát egy

kockás szoknyával és egy tört fehér kötött pulcsit. A hajamat hajvasalóval kivasaltam és egy fekete vékony hajpánttal hátra tűztem. Már minden bent volt a táskámba, csak az tengerkék Ipodom hiányzott. A nélkül nem mehetek sehova - pánikoztam be. Kétségbeesetten kutattam fel a szobámat, de semmi. Hol lehet még? Nappali? Megér egy próbát. A váltáskamat felkapva rohantam a nappaliba. Még a bútorokat is felkutattam, de semmi. A nappali elment volna csatatérnek is, de nem érdekelt. Az én kicsikémnek nem lehet semmi baja. Azon vannak a rég dokumentált zenéim. Persze a Cullenéknek is most kellett betoppanniuk. Emmet persze hangos röhögésbe kezdett, amihez Jasper is társult. Gyilkos tekintetem láttán szerencsére abba hagyták. Edward szájtátva bámult. Magamba jót kuncogtam rajta.

- Hát te meg mit műveltél a nappalival? - Jött be Carmen Eleazarral az oldalán.Ajaj, most nagy bajban vagyok.

- Hát...tudod...nincs meg az Ipodom...és azt hittem, hogy... - dadogtam össze vissza, Carmen pedig rosszallóan a fejét rázta. Még mielőtt elkezdhette volna a szidásomat, Irina jelent meg kezében az én drágámmal. Vámpírsebességgel kaptam ki a kezéből magamhoz öleltem, és pár puszival is megajándékoztam.

- Úgy látszik, Bella a kékre bukik? Esetleg az Avatarban lévő lények jobban bejönnek? - kérdezte Em, mire Rose és Alice két oldalról egy nagy taslival jutalmazta. Engem inkább az érdekelt, hogy került Irinához az Ipodom.

- Mit keresett nálad? - sziszegtem felé, mire egy vigyorodott.

- Visszakaptad. Az esküvőig nincs ruhapróba. Szeretem, amikor ennyire felkapod a vizet ilyen jelentéktelen dolog miatt - mondta miközben a csizmáját húzta fel. Már éppen visszaszóltam, volna, de Edward megelőzött.

- Mehetünk, vagy le akarjátok késni az első órát? - kérdezte dallamos hangján. Te jó ég késésbe vagyunk. Rettenetesen gyorsan magamra kaptam a kabátomat és a sálamat. Persze Emmet se hagyta ezt szó

nélkül.

- Még sose láttam ennyire félni egy vámpírt az ember tanártól - jegyezte meg Jazznak aki jót kuncogott. Végül arra jutottunk, hogy mi a Denali lányok megyünk Tanya Mercijével és a többiek Edward Volvójával. A gimi majdnem egy órára volt Denalitól, de legalább volt időn átnézni az anyagot. Tanya vezetésének köszönhetően még becsöngetés előtt beértünk a suliba. Alice elintézte, hogy év végéig ők is a suliba járjanak. Ők is végzősök lesznek, de mivel év vége felé iratkoztak be az érettségit nem tehetik le. Az első órám, angol Katel volt. Mivel hátul ültünk az egészet átbeszéltük. A második órám tesi volt. Sose szerettem, és a tanár se engem. Mindig engem szívatott meg. Durcásan indultam az öltözőbe ahol Alice várt. Csúcs, remélem, nem leszek már megint olyan bunkó. Biztonság kedvéért az öltöző másik végébe húzódtam. Többször is elkaptam Alice szomorú pillantását. Próbáltam valami mosolyfélét összehozni. A tornaterembe Tanya, Edward és Jasper várt minket. A tesitanár észrevette, hogy nem hosszú nadrágot, viselek és kis előadást tartott nekem, majd plusz öt körfutásra küldött engem. Edward pillantása szinte lyukat égetett a kőkemény bőrömbe. Amikor vége lett az órának, rekordgyorsasággal öltöztem vissza a ruhámba és már rohantam is a francia terembe, hogy megírjam az első vizsgámat.

/Ebédszünetbe/

Levakarhatatlan mosollyal vettem meg az ebédem és ültem le a ma már kilencfős - magamat is beleszámítva - asztalunkhoz. Szerintem Edwardnak az egyik hobbija az én bámuláson lehet, ugyanis egész szünetbe azt csinálta. Néha önkéntelenül én is felé pillantottam, és amikor elkaptam a tekintetét elvesztem a gyönyörű szemeiben. Közben Kate valami buliról beszélt. Azt hiszem, hogy LEÁNYBÚCSÚ?

- Tessék? - kérdeztem hitetlenkedve Irinától – Ugye nem sztriptíz bárban akarod tölteni az utolsó hajadon estédet?

- Hát...gondoltam már rá, de inkább valami mást tervezek - mondta majd megtúrta azt a zöld trutyit a tányérján. A csengő hangjára mindenki ment a maga órájára. Én elsőnek távoztam az ebédlőből és a biológia terem felé vettem az irányt. Remélem neki nem pont biológiája lesz.

Amint beértem a terembe oda siettem a helyemre, majd elővettem a tankönyvemet és lapozgatni kezdtem. Nem sokkal később megéreztem a méz-orgona- napsugár illatát. Felnéztem a kö

nyvemből és szembe találtam magam vele. Na, tessék a sors is ellenem játszik.

- Nem baj, ha ide ülök? - kérdezte óvatosan. A fejemet ráztam. Éppen akkor toppant be a tanár és belekezdett a szokásos tananyagba. Nem sokkal később egy papír jelent meg előttem.

Bella kérlek, beszéljük meg! - olvastam a gyönyörű hibátlan kézírását a padtársamnak

Bella Ipodja ( nekem is ilyen van rózsaszínbe :P )

Bella oldaltáskája