3. Az új családtag

Sziasztok drágáim!

Ma este x-faktor nézés közben jött rám az ihlet, és ugye muszáj volt leírnom. Már memcymnek és Katának kipanaszkodtam magam a végeredmény miatt, tehát titeket nem untatlak.

Drága egyetlen szeretni való bétám aki ma már a eljátszott az idegeimmel, de én imádom. Katának popcornt és colát. Ja emberek ha tudnátok mit műveltünk mi msn-en :D Tetszik a kép? Saját készítésű. 9 Komi (L) Imádlak titeket. Most is kapok (alicefélebociszemek) o.o Ha valaki akar velem trécselni chaten elér de előre szólok most nagyon hiperaktív vagyok. Ha senki nem jön majd megyek untatom tovább a csajokat :P

Na befogom mert már túl sokat pofázok ugye? Hát igen hallottam ma már többször amikor...Kuss Aly xD Nyomás olvasni és komizni!

Bella szemszöge

Ahogy a szél az arcomba csapott, olyan szabadnak éreztem magam, mint egy madár, akit hosszú idő után először engedtek, aki a kalitkából. A hatalmas hóval borított hegyek elzárt

ák a külvilágtól az aprócska Denalit. Mivel ma nem volt kedvem hamar hazaérni, hogy megint befogjanak munkára vagy megint végig állni egy ruhapróbát, hagytam, hogy Irina leelőzzön. Sose csináltam, ilyet, de most nagyon lefoglaltak a gondolataim. Különös előérzetem volt, mintha valami időzített bomba várna otthon. Valami vagy valaki, aki megváltoztatja az egész életem. Talán paranoiás vagyok? Meglehet, lehet, hogy már az agyamra ment ez a sok szervezés. Nagy sajnálatomra rettentő hamar visszaértünk a mi kis hegyek között megbúvó otthonunkba. A garázsba már ott állt Irina és Laurent csont fehér lamborginie, Tanya – szintén - hófehér Audija, Elezar homokszínű BMW-je és az én drága Aston Martinom. Imádom az én kicsikémet, sose csal meg és hűséges. Miután leparkoltam a Csili-vili sötétkék motor mellé, becsúszott a látóterembe nővérem győztes mosolya.

- Hagytalak nyerni - szólaltam meg vidáman. Irina arca először dühös

lett, majd kivillantotta elképesztő mosolyát.

- Nem igaz, csak nem mered bevallani, hogy jobb, vagyok.

- Te? Ki szed szét egy motort és rak össze tíz perc alatt?

- De neked még sose sikerült megelőznöd, de nekem sikerült.

- 32 éve megelőztelek nem emlékszel?

- Az csak két milliméter volt és defektem volt - mondta majd két kez

ét átfonta a melle alatt és durcásan bement a házba gondolom Laurenthez. A vitánkra szinte az egész család a garázs ajtóba termett. Vagyis két család, ugyanis a hat ismeretlen illatot véltem felfedezni, köztük egy régen látott vámpírét is. Mind ott álltak, arcukon kiült a csodálkozás. A nagyszerű orvost, akit régen az második apámnak tekintettem, őt ölelte a szeretett teljes forksi anyukám. Ott volt a pöttöm energia bomba volt legjobb barátnőm, aki még arra se vette a fáradságot, hogy elköszönjön. Mellette állt a szőke hercege, aki talán átérezte az összes fájdalmamat, szeretettemet. A nagy mackó, akinek a jól ismert kaján vigyor helyett tátott szájjal nézett rám. Leghátul állt Ő, akinek bronzvörös haja szanaszét állt, néhány hópehellyel díszítve. Földöntúli arca csont fehér volt, szeme alatt vastag lilás karikák díszelegtek. Halvány rózsaszín ajkai elnyíltak a csodálkozástól. Írisze, mint a folyékony arany, megbabonázott. Hogy lehet valaki ilyen elsöprően jóképű? Szemeiből valami megmagyarázhatatlan csillogást tudtam kiolvasni. Úgy nézett rám, mint egy

kincsre. Többször pislogott, hogy megbizonyosodjon róla, nem egy délibáb vagyok, ami se perc alatt eltűnik. Elöntött a boldogság, hogy újra láthatom Őt, aki a világot jelenti számomra, Őt, aki bevilágítja az egemet, mint valami fényes csillag. Szinte, fizikai fájdalom volt elszakítanom róla a tekintettem. Egy valaki, a szőke szépség volt az, aki mosolyogva nézett felém. Mindenki nagy megdöbbenésére - kivéve az enyémre - odajött hozzám és a karjaimba zárt. Jól esett a negyedik nővérem ölelése.

- Mondtam én, hogy még találkozunk - suttogta a fülembe.

- Látom, nem kellet rád sokáig várnom - próbáltam egy mosolyt összehozni. Direkt használtam egyes számot, remélem volt, aki értette a célzást.

- Szellem? - hallottam meg Emmet hitetlenkedő hangját.

- Él? Ez hogy lehetséges? - Carlisle mindig nyugodt hangja, most meglepett volt.

- Könnyen - vetettem oda félvállról. Tudom, nem érdemli meg ezt a hangnemet, de benne is csalódtam. Rose felé fordultam, akinek az arcára volt írva, hogy szívességet szeretne kérni.

- Mond, ne kímélj - mondtam egy nagy sóhajtás közepette.

- Nincs véletlenül egy kis hely számomra. Tudod, valahol nem becsülik meg az érzéseimet - mondta miközben gyilkos tekintettet küldött Emmet felé, aki bocsánatkérően nézett a feleségére.

- Hát ha szeretnéd beköltözhetsz hozzám van hely mindkettőnknek - mosolyogtam rá angyalian. Hát igen az érzések, az enyémmel se foglalkoztak sokan, talán csak Rosalie aki őszintén bocsánatot kért. De a többieknek még egy viszlát is nehezükre esett.

- Kösz húgi, most még nehezebb lesz kiengesztelnem - dünnyögte az Em az

orra alatt. Húgi? Ez megveszett vagy csak agymosást végeztek rajta?

- Semmiség, és nem vagyok a húgod. Én Kate, Tanya és Irina testvére vagyok, még Roset tekintem nővéremnek ezt légy szíves véssétek az eszetekbe - mondtam fenyegetően majd Rosehoz fordultam - Felvigyem a csomagjaidat?

- Nem köszönöm majd én... - de nem tudta befejezni, mert Carlisle belé fojtotta

a szót.

- Rosalie még magyarázattal tartozik nekünk - mondta kissé mérgesen (?) Csöndben bólintottam majd megragadtam a két hatalmas bőröndöt. Viszont valakivel nem számoltam. Alice. A kicsi Duracell nyuszi szinte belerepült a nyakamba. A nagy lendülettől mind a ketten hátraestünk. Alice kicsi kezei szinte bilincsként karolták át a nyakam. Bár mennyire is szerettem volna, nem öleltem vissza. Akkor még jobban fog fájni, ha elmennek.

- Jaj, Bella annyira örülök, hogy élsz, el se hiszed mennyire hiányoztál - motyogta a nyakamba.

- Gondolom menyire, ha még arra se vetted a fáradságot, hogy elköszönj tőlem - mondtam neki komolyan majd lefejtettem magamról vékony kezeit. Megrökönyödve nézett rám, majd arca fájdalmas grimaszba torzult. Legszívesebben megvigasztaltam volna. Állj Bella most te vagy az, akit vigasztalni kell, hiszen nem te hagytad el őket. Hirtelen megszólalt a jól ismert dallam a zsebembe. Ez csak Tanya lehet, ugyanis ez az ő külön csengőhangja. Kivettem a hátsó zsebemből a telefont és mosolyogva szóltam bele.

- Hello nővérkém mibe segíthetek? - kérdeztem még mindig mosolyogva, hiszen tudtam, hogy a ház másik végébe szervezkedik.

- Lennél szíves lekoptatni Cullenéket és meglátogatnál a szobámba? - szólalt hangosan, hogy az egész nézőközönségem hallja - persze a nélkül is hallották.

- Hallom, hogy szeretsz, ezért máris megyek, de előre figyelmeztetlek, hogy messzire elkerülöm a gardróbodat

- Majd meglátjuk - mondta kuncogva majd kinyomta. Még szerencse, hogy pénzünk az van, mert ilyen telefonszámlákkal biztos, hogy csődbe mennénk.

- Úgy látszik, Tanya valamiért nem kedvel bennünket. Vajon miért? - gondolkodott hangosan Esme. Szomorúan nézett a férjére, aki szintén nem értette miért viselkedik így velünk a nővérem.

- Elmeséltem neki a történetem - válaszoltam meg az anyukám feltett kérdését. - fáj kimondani, de még mindig annak, tekintem. Végig néztem még egyszer a vendégeinken majd Rosehoz fordultam - 4. emelet, ha nem találsz, Tanyánál vagyok - mondtam neki majd nővérem szobája felé vettem az irányt.

Edward szemszöge

Létezik, hogy egy vámpír hallucináljon? Vagy csak a szemem káprázik? Itt áll előttem életem értelme, a megtestesült gyönyörűség. Vagyis nem áll, hanem túszul esett az én imádni való és egyben roppant idegességtő húgom szeretett hormonjainak. Miért nem a férjén vezeti le? Ott volt nekik 54 év miért nem használták ki? Alice szinte megfojtotta szerelmem, de ő nem ölelte vissza. Még egy tőr a szívembe. Két okból is egy: mert látszik, hogy haragszik ránk a történtek miatt kettő: a húgomon vezeti le aki nem tehet semmiről. Minden az én hibám. Még mielőtt komolyan belemélyedtem volna az önmarcangolásba Jasper nyugtatóhullámai elárasztották a testem minden zegzugát. Amikor már a kobold húgom is észrevette Bella reakcióját - persze ez csak akkor történt, meg amikor már lefejtette a nyakáról a kezeit - hátrább lépett és az arcára kiült a szomorúság. Bántotta őt, hogy a legjobb barátnője ilyen elutasító vele. Meg mielőtt bárki is szólhatott volna megszólalt valami pop vagy rock zene Bella hátsó zsebéből. Életem értelme vámpírgyorsasággal kapott a fenekéhez - ami most sokkal, de sokkal feszesebb volt. Úr isten túl sokat töltök Emmet közelébe. Amint meglátta a kijelzőn villogó nevet elmosolyodott és a füléhez emelte a készüléket.

- Hello nővérkém mibe segíthetek? - kérdezte mosolyogva. A mosolya valami ellenállhatatlan. Vajon ő is így érzett, amikor én mosolyogtam rá akkoriba?

- Lennél szíves lekoptatni Cullenéket és meglátogatnál a szobámba? - szólt bele

a kagylóba TANYA? Na ez őszintén meglepett. De nem csak engem a családom összes tagját. Em szinte sokkot kapott. Magam jót kuncogtam, rajta hiszen ilyet ritkán lát az ember, vagyis vámpír.

- Hallom, hogy szeretsz ezért másik megyek, de előre figyelmeztetlek, hogy messzire elkerülöm a gardróbodat - annyira biztos nem lehet szörnyű, mint Alicé, hiszen az már a rekordok könyvébe is bekerült.

- Majd meglátjuk - majd kinyomta. A családtagjaim mind azon törték a fejeiket, hogy vajon miért haragszik ránk Tanya. Egyedül Esme volt az, aki hangosan is kimondta mi játszódik a fejébe.

- Úgy látszik, Tanya valamiért nem kedvel bennünket. Vajon miért? - szegény, mindenkit annyira szeretett, hogy nem tudta elképzelni miért viselkedik így ez a lány.

- Elmeséltem neki a történetem - mondta Bella miközben végig nézett rajtun

k majd távozott a garázsból. Tehát akkor nem csak Ő, hanem a Denali nővérek is haragszanak ránk. Ezért nézet

t rám úgy Kate amikor megérkeztünk. Remélem sikerül kimagyarázni magunkat és nem rontottam meg a kapcsolatunkat a régi barátinkkal. Carlisle Rosalie felé fordult, aki lehajtott fejjel állt és azon gondolkozott vajon, hogy magyarázza meg az előbb történteket.

- Szerintem magyarázattal tartozol. Rose tudtad, hogy Bella él és nem

szóltál nekünk - apám most is mint mindig nyugodtan beszélt.

- Igen, nem szóltam, mert arra kért rá. De tudtam, előbb vagy utóbb eljövünk Denaliba tehát megígértem neki, hogy titokban tartom. Szerintem örüljetek, hogy van, közölünk egy valaki, akivel szóba áll. Így nem veszett el minden remény a boldogságunkhoz, vagy a tiédhez - nézett rám majd megfogta a bőröndjeit is szerelem szobája felé vette az irányt. Akár mennyire is fáj, igaza van. Nem először.

- Hova tűnt a legjobb barátnőm? - kérdezte Alice, aki ha már tudott volna, biztos sírt volna.

Irina és Laurent Lamborghinije

Bella Asthon Martinja

Eleazar BMW-je

Tanya Audija