Sziasztok drágáim :)
Sziasztok drágáim :)Rosalie szemszöge
Szörnyen dühös voltam a bátyámra és Alice-re. Eddig állandóan azt hangozatták, hogy mennyire szeretik Bellát, most meg inkább Scarletthez szaladnak, mint szegény lányhoz. Viszont amikor Bella sírva rohan, el akkor már érdekli őket. Röhej a köbön. Végül Tanya ment utána, hogy beszéljen vele a történtekről. Edwardot le kellett fogni, hogy ne menjen azonnal az erdőbe. Bár nem tudom, hogy erdőirtáson törte a fejét, vagy Bellával akart beszélni-bár szerintem arra semmi esélye nem lett volna. Amikor viszont a szülők megláttak a felfordulást a nappaliba, hát mit ne mondjak nem voltak boldogok. De ők nem voltak tanúi miket vágott a kis ribanc Bella fejéhez. A helyébe én tuti letéptem volna a fejét. Edwardot és Alicet szinte az ujja köré csavarta az a kis boszorka. Még Emmett (!) is megkérdezte, hogy nem-e fáj e semmije. Komolyan úgy érzem magam, mint egy megcsalt feleség, és szerintem van is miért. Csak én és a Denali lányok voltunk józanok, hogy nem estünk térdre a házi sárkány előtt. Ma mindenki megzakkant vagy mi a jó fene történt a világgal? Nem bírtam tovább nézni,ahogy mindenki körül ugrálja Miss Mindent Megkapok Hercegnőt ezért a teraszra mentem friss levegőt szívni. Komolyan hányni támad tőle kedvem, persze csak képletesen. Nagy levegőt vettem és teletöltöttem a tüdőm az oly felesleges oxigénnel, hogy egy kicsit lenyugtassam magam és ne ugorjak azonnal neki annak a kis...Á már kedvem sincs neki valami gúny nevet találni. Nem sokkal később- vagyis pár perc múlva - megjelentek a lányok is, és az arcuk alapján ők se nagyon díjazták Scarlett színészkedését.
- Ez a csaj egy kis kígyó - morogta Irina mikor oda értek mellém.
- Nem is értem, hogy tudja Garrett elviselni ezt a nőt. Nekem már a jelenlététől is feláll a szőr a hátamon - mondtam fancsali képpel Kate.
- Detto - forgattam meg a szemem - Na és mi van veled és a boszorka tesójával? - vigyorodtam él kacéran.
- Hát nem is tudom, de amikor vele vagyok mindent rósaszínba látok. Nem érdekel a heti divat,se a körmöm csak Ő. Olyan jó vele - sóhajtott fel álmodozóan. Irinával összenéztünk és egyszerre közöltük a tényt álmodozó barátnőkkel.
- Te szerelmes vagy!
- Mi én? Dehogy, én csak... - tiltakozott rögtön ám a mondat felénél elakadt - Nem lehetek szerelmes, hiszen alig ismerem.
- Attól még létezik szerelem első látásra. Velem is ez volt Laurentel és gondolom Rose is így érzett Emmett iránt - simogatta meg testvére hátát Irina.
- Jaj ne is említsd a férjemet - emeltem égnek a szememet - Őt is megátkozta Scarlett bibircsókos boszorkány.
- Még jó, hogy a vőlegényemnek helyén van az esze - horkant fel Irina.
- Mázlista - morogtam az orrom alatt. Ekkor viszont egy Bella rohant ki az erdőből, majd utána Tanya. A barátnőm az ablakhoz suhant, ám akkor a mosolya - ami gondolom Tanya műve - lefagyott az arcáról. Szaporábban szedte a levegőt, de mire odaértem volna hozzá újra befutott az erődbe. Sajnos most már több fa bánta meg a vámpírerejét. Kíváncsi lettem ezért én is megnéztem mitől rémült meg Bella. Hát mit ne mondjak a látvány letaglózott. Az én barom bátyám átölelte a kis vörös ribancot és az idióta törpe húgom meg a térdénél guggolt. Már indultam volna, hogy leordítsam a fejüket a Mi a jó fenét csináltok szöveggel amikor Scarlett Alice-hez fordult.
- Előbb eszek emberi kaját, minthogy veled vásároljak - válaszolta gúnyosan majd kiszakította magát jéggé fagyott bátyám kezei közül. Hogy lehet valakinek ekkora képe? -kérdeztem magamtól és beléptem a szobába. Lazán nekidőltem az ajtófélfának és megszólaltam.
- Gratulálok, megint sikeresen elüldöztétek Bella - szólaltam dicsérően mire mind ketten rám kaptak a tekintetüket.
- Miért? - suttogta Alice.
- Talán azért mert többre tartjátok ezt a csitrit mint Őt! Komolyan eldobom tőletek az agyam. Eddig azt hangoztattok, hogy mennyire szeretitek, erre meg jobban érdekel titeket az a ribanc mint Bella, akinek szerintetek, hogy esik ezt látni? - kiabáltam dühösen. Erre már az egész család a Denaliakkal együtt a nappaliba volt. Nagy mázlimra a Stone testvérek is.
- Rose drágám nyugodj meg - tette a vállamra a kezét Emmett de én egy mozdulattal lesöpörtem.
- Nem akarok megnyugodni. Csak leakarom tépni Scarlett fejét - morogtam és már neki ugrottam volna, ha a drága párom és az érzelmes bátyám le nem fog.
- Rosalie kérlek nyugalom, nem old meg semmit a verekedés - szólalt meg a fogadott apám szokásához híven nyugodt hangon.
- Legszívesebben én is letépnék a kis szuka fejét, de jobban izgat a húgom hogyléte - lépett be a helyiségbe Tanya - és az erdőé.
- Majd később lerendezzük ezt a vitát, inkább most keressük meg Bellát - jelentette ki határozottan Eleazar. Komoran bólintottam és elsőnként vettem be magam a hóval borított erdőbe. Néha láttam kidúlt fákat vagy szét aprított sziklákat, aminek a halálát minden bizonnyal az elveszett báránykánk okozta. Egyszer csak beleütköztem az egyik családtagba, Edwardba. Arcán csak a szín tiszta aggódást véltem felfedezni. Még mielőtt bármelyikünk is szólt volna meghallottunk egy ismeretlen vámpír hangját.
- Biztos, hogy ezt akarod? Biztos van családod akiknek hiányozni fogsz - az ismeretlen vámpír győzködni próbált valakit. Valakit, akit éppen több mint tíz vámpír keres.
- Nyugodj meg, ellesznek nélkülem - motyogta. Edwardal összenéztünk, és minden bizonnyal az én arcom is ugyanazt tükrözte mint az övé: Félelmet. Azonnal futásnak eredtünk és a családunkkal egyszerre létünk ki a fák közül. Kellett páran pislognom, hogy elhiggyem tényleg jól látok. Bella kar nélkül, sérülésekkel állt a sziklaszirt végén. Szemeit csukva tartotta mintha már szívesen várná a halált. Résnyire nyitotta őket, de amint meglátott minket a tekintete elhomályosult, mint amikor Alice-nek látomása van.Abban a percben mindannyian lefagytunk, egyikünk se mozgott még levegőt se vett. Így nem tudtuk megakadályozni a katasztrófát. Bella egyetlen lépéssel eltűnt a szemünk elől. Csak Edward és Laurent cselekedett. A bátyám már indult volna szerelme után, ám Irina vőlegénye megelőzte. Az előbbi a szikla végénél összerogyott, és a fejét a kezébe temette. Esme volt az első aki oda mert menni hozzá. Letérdelt mellé és nyugtatóan a hátát kezdte simogatni, egészen addig amíg Ő is halk sírásba kezdett. Mindenki magába zuhant. Én Emmett vállába rejtettem a fejem - most nem érdekelt mit művelt korábban - és a többiek is a párjaikkal vigasz tolódtak. Tanya és Kate egymás vállán sírtak a nővérük miatt, ám Irina két közeli családtagjáért hullatott könnyeket. Senki nem tudta mi lesz ezután.
Laurent szemszöge
A jéghideg vizet szerencsére nem érzékeltem, így könnyebb volt megtalálni Bellát. Hogy lehet ez a lány ilyen hülye? Meg akarja magát öletni egy nomáddal amikor van egy szerető családja akiknek szükségük van rá. Na meg itt vannak a Cullenék is akiken látszik, hogy szeretik a testvéremet. Biztos vagyok benne, hogy egy nagy félreértés történt 54 éve. Amikor láttam őket a baseball pályán, elhittem volna a lány vámpír mert olyan erősen kötődött Edwardhoz, és ez viszont is igaz. Viszont amikor az erdőben találkoztunk látszott rajta a fájdalom, és a Cullen fiú iránt érzett szerelme. Ebben a pillanatban megláttam a tenger fenekén fekvő elveszett vámpírlányt. Arca még a szokásosnál is fehérebb volt, ruhái átáztak és gondolom eszméletét vesztette az ugráskor. Leúsztam hozzá és óvatosan a kezembe vettem majd minél gyorsabban igyekeztem fel a felszínre. Amint elérte a lábam a talajt, az ájult húgommal a kezembe kezdtem el futni a házunkhoz. Legszívesebben kedvesemhez rohantam volna, de azzal vigasztaltam magam, hogy nem sokára a feleségem lesz. Amint berohantam a házba, és Bellát felvittem a szobájába, idegesen kerestem ki szerelmem nevét a telefonból.
Irina megtaláltam Bellát! Gyertek haza gyorsabb a nővéred eszméletét vesztette.
Szeretlek Laurent
Amint elküldtem az SMS-est visszamentem Bella szobájába és egy széket húztam az ágya mellé, majd helyet foglaltam rajta.
- Minden rendbe jön. Megígérem - szorítottam meg kőkemény kezét. Mindent megfogok tenni, annak érdekében, hogy Bellát boldognak lássam - még ha ehhez meg kell szabadulnom Scarlett Stone-tól is.
Sziasztok drágáim!
Sziasztok :) Bella szemszöge
Nem értettem mit akar velem megbeszélni. Nagyon remélem, hogy nem megint magát okolja, azért mert vámpír lettem. Hiszen ez volt az álmom - amihez az is hozzá kapcsolódott, hogy vele éljem le az életemet. Valamit valamiért. "Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon… de rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány" - gondoltam magamban az egyik szívhez szóló idézetemet és írni kezdtem.
Nincs miről beszélnünk - nyújtottam oda neki a lapot. Arckifejezését látva összefacsarodott a szívem. Hogy tud valaki ilyen szomorúan nézni?
Kérlek Bella, annyi mindent elrontottam az életbe, szeretném helyre hozni.
Örülök, de mond, csak én mibe segíthetek? - nyújtottam vissza neki a lapot.
Kezdhetnéd, azzal, hogy meghallgatsz!
Eleget hallottam az erdőben. Kösz, de nem kell kétszer elismételned, hogy nem kellek neked - firkantottam dühösen a papírra.
Még mindig ugyan olyan makacs vagy, mint voltál és közben hatalmas tévedésben élsz - Na, most már tényleg nem értek semmit. Hiszen Ő szakított velem, nem fordítva. Nem akarta, hogy vele menjek, se ő, se a családja. Akkor milyen tévedésről beszél? Talán, hogy igazából sose szeretett, csak a vérem miatt volt velem. De nem így ismertem őt meg.
Összezavarodtam, volnál szíves érthetően elmagyarázni miben tévedtem veled kapcsolatban? - írtam vissza. Már belül fortyogtam a dühtől, hogy nem tudja, kerek perec elmondani mit akar tőlem. Az ujjaimmal doboltam az asztalon és mereven bámultam előre. A levél helyett viszont csak egy nagyon halk suttogást kaptam.
- Pedig, nagyon ésszerű. Amit az erdőben mondtam... - ekkor a csengő éles hangja szakította félbe. Érzelemmentes arccal fordultam a padtársam felé.
- Azt megértettem. Ne nehezítsük meg egymás dolgát, az esküvő után úgyis elmentek én meg folytatom az életem, ahogy ti is - fejeztem be, és a parkoló felé vettem az irányt. Szerencsére Edward nem követett, így nyugodtan várhattam be a nővéreimet. Nem sokára fel is tűnt Kate Roseal és Jasperrel az oldalán.
- Sziasztok, a többiek? - köszöntem miután odaértek hozzám.
- Tanyanak és Irinának van még egy plusz órája, így ők a Cullenékkel mennem haza, mi pedig hazavisszük a Hale tesókat - közölte Kate.
- Akkor semmi akadálya, hogy én vezessek - kaptam ki a kezéből a kocsi kulcsot és gyorsan bepattantam a vezető ülésbe. Jasper furcsán vizslatott, de beült Rosalie mellé a hátsó ülésre. Két perc múlva már 210 km/óra sebességgel
- Bella élsz még?
- Drága Barátném vámpír vagyok, ha nem emlékszel, ilyen könnyen nem lehet eltenni láb alól - fordultam felé mindentudóan, mire kaptam egy nagyon csúnya nézést. Rose kuncogott, Jasper pedig a szemét forgatta a mi kis párbeszédünkön. Leállítottam a motort és éppen szálltam volna ki a hófehér Audiból - amit imádtam vezetni - amikor Jasper feltett érdekes kérdést.
- Bella miért nem tudom használni rajtad a képességem?
- Van egy pajzsom, ami lehetővé teszi, hogy senki ne tudja használni rajtam a képességét. De ha nem használom, akkor olyan vagyok, mint egy átlagos vámpír.
- Nem mesélnéd el, hogy lettél vámpír. Bár, ha ez neked kellemetlen, akkor... - nem fejezte be a mondatot, de tudtam mire gondol. Végül is nem halok bele, ha egy kicsit kitárom a múltam.
- Miután elmentetek, depresszióba estem. Hónapokig nem beszéltem senkivel - miközben meséltem az erdőt figyeltem, mert nem akartam látni az arcukat - Aztán egyszer, amikor hazafelé tartottam a munkából, amikor megpillantottam két rozoga motorbiciklit és egy őrült ötlet fogalmazódott meg a fejembe. Elvittem őket Jacob Blackhez, az én saját szerelőmhöz. Rengeteg időt töltöttük együtt. Vele újra éltem, nevettem. Csak, hogy többet akart tiszta barátságnál. Utoljára, akkor láttam, amikor ezt közölte velem a moziba. Aztán eltűnt nem telefonált és nem keresett meg. Megint egyedül voltam. Mondhatni túl sok volt az elfojtott energiám ezért az erdőbe mentem levezetni. Ott találkoztam Laurenttel akinek nem állt szándékába bántani, csak kevés volt az önuralma. Három hete nem vadászott, én pedig szinte felkínáltam magam. Vártam a halált, ami nem jött Irináéknak köszönhetően. Miután átváltoztam, csatlakoztam hozzájuk. Bár azt hozzá teszem, hogy valaki - itt jelentősen Kate-re pillantottam - bevetette a titkos fegyverét, aminek tudja, hogy nem tudok ellenállni. Azóta velük élek, mint Isabella Denali a negyedik Denali nővér - fejeztem be az élettörténetem, mire begurult mellénk a csillogó-villogó Volvo is. Még mielőtt szembe kellet volna néznem vele az ajtó felé vettem az irányt. Viszont a nappaliba nem négy, hanem hat vámpír foglalt helyett. Tudtam, hogy szar napom lesz, de hogy ennyire. Ott ült velem szembe a ribancok királynője, Scarlett Stone. Vörös haját most kiengedte, szemei az aranybarna-bíborvörös közti színt viselték. Olyan foss színű, ha fogalmazhatok így. Mellette pedig a sokkal normálisabb fogadott bátyja Garett aki éppen a hátam mögé nézett, de úgy mintha magát az Ashton Martin tervezőjét látta volna - aki a férfiak szemében egyenlő az istennel. Kate állt mögöttem, aki úgy nézett Garettre mint a Gucci kitalálójára. Szerintem azt se vették volna észre, ha lezajlott volna körülöttük a második világháború. Gyorsan mutogatni kezdtem a családomnak, hogy hagyják el a helységet, hogy a galambocskák egyedül lehessenek. Emmettet persze a legnehezebb volt kituszkolni az ajtón, mert nem akart egy percet se elszalasztani. Scarlett mint valami dáma úgy távozott a helyiségből. Végül a vendégházba kötöttünk ki, a Cullenék átmeneti lakhelyén. Edward felment a szobájába míg Carmen,Eleazar,Carlisle és Esme elvonultak, hogy tovább folytassák a megkezdett beszélgetésük, Emmett és Jasper azt találgattak mit csinálhatnak a fiatalok, hozzájuk csatlakozott Laurent is. A Denali lányok az esküvő utómunkálatain vitatkoztak. Rose és Alice arról tárgyaltak melyik ruhájukat vegyék fel a nagy napra. Én meghúztam magam a sarokban és onnan figyeltem, ahogy Scarlett felém közeledik.
- Jaj, Bella te semmit nem változtál, ugyan olyan undorítóan ronda, vagy mint voltál - mosolygott rám gúnyosan, páran a szobában lévők közül felénk is pillantottak.
- Melyik plasztikáztató sebésznél
- Nem kell irigykedni Bella, aki szép az szép. Nem mindenki van megáldva vele, de ne keseredj. Biztos van valaki a világban, aki szereti a csúnya lányokat - kezdett bennem felmenni a pumpa, mert ez a beszélgetés téma nem tartozik a kedvenceim közé.
- Figyelj vöröske, bemutatom neked az öklömet, ha nem fogod be a nagy műszájadat, akkor közelebbről is megismerkedhetsz vele - vettem elő a fenyegető hangnememet és felemeltem az ökölbe szorított bal kezem.
- Nehogy azt hidd, hogy megijesztettél. Már értem miért szakított veled a Cullen srác. Túlságosan is agresszív vagy. Sürgősen
Tanya szobája menet elgondoztam azon, hogy mi történt az elmúlt percekben. Újra látta
m Őt. Istenem milyen felemelő érzés volt megi
nt látni azokat a lélegzet elállító aranybarna szemeit. Több évig tartott elzárni az iránta érzett szerelmemet, most pedig minden munkám kárba veszett. Tudtam, ho
gy el fog jönni ez a nap - bár nagyon reménykedtem, hogy nem kell többet látnom ezt a félistent - még se gondoltam, hogy ez a találkozás boldoggá fog tenni. Bűntudatom van, hogy így viselkedtem Alicel, pedig szívem szerint úgy megszeretgettem volna a pöttöm vámpírlányt. A legjobban az fáj, hogy bocsánatot se kértek. Ez bizonyítja, hogy nem vagyok nekik több egy átlagos lánynál, aki régen a családjukhoz akart tartozni.
Féltem bemenni a legidősebb nővérkém szobájába. Igaz, hogy a ruhákkal
már megbékéltem, sőt még a visszafogott ruhákat szeretem is, de a Denali nővérek ízlése rettenetesen eltér az enyémtől. Hármat kopogtam az ajtón, amire egy "Szabad" volt a válasz. Résnyire nyitottam az ajtót, hogy bekukucskáljak, de senki nem volt a szobában. Lassan besétáltam a szobába, de Tanyát még mindig nem láttam sehol. Gondoltam, kint van az erkélyen, de amikor a gardróbja előtt haladtam el két kéz elkapott és behúzott a hatalmas helyiségbe. Odabent sötét volt, majd egy végszóra felkapcsolódtak a lámpák és én szembetaláltam magam Irinával és a koszorús ruhámmal. Ez csak egyet jelenthet: ruhapróbát.
/5 óra múlva/
- Még ott egy kicsit felkel tűzni és tökéletes lesz - mondta Irina Katenek aki egy tucat gombostű lógott ki a szájából.
- Ezt mondtad két órája is - nyavalyogtam már kitudja hányadára. Most valamit az alsó szoknyámmal babrálnak pedig alig másfél óra múlva indulnunk kell a suliba. Ebben az évben érettségizünk és már ötször késtük le az első óránkat ebben a hónapban. Leginkább azért, mert vannak, akik túl sokáig készülődnek, és akik eldugják a kocsik kulcsot.
- Na, tessék, készen vagyunk - mondta boldogan Kate miközben
megpörgetett, hogy jobban lássa a ruhát.
- Most már mehetek? Ma francia vizsgát írok, és nem akarok megbukni - mondtam nekik mire mindegyikük arcára kiült a kétségbe esés. Tuti elfelejtették, és én is most tanulok először franciát.
- Francia...
- vizsga...
- ma? - fejezte be kétségbeesve a legjobb barátnőm. Lottóznom kéne.
Komolyan néztem rájuk, mire francia könyvel a kezükben teremtek előttem. A fejembe egy ördögi terv fogalmazódott meg.
- Szívesen segítek - mosolyogtam rájuk mire mindegyikük megkönnyebbült - ha ez az utolsó ruhapróbám az esküvőig - fejeztem be. Először úgy néztek rám, mint egy hülyére, majd nagyon, de nagyon csúnyán.
- Rendben van - fújtatott Kate - De akkor segíts - könyörgött és elém nyomta a francia könyvét. Elmagyaráztam nekik, mindent háromszor, de még akkor se értették.Kérdem én, hol van ilyenkor a vámpírmemória? Már éppen azt terveztem, hogyan lógok meg az ablakon át, amikor Carment nyitott ajtót, az én megmentőm.
- Lányok készülődjetek, nem sokára indulnotok kell - mondta majd a tekintete
a nővéreim felé siklott - Ugye tanultatok? - erre a kérdésre össze néztek.
- Persze, csak átnézzük - hazudott Tanya. Erre csak a szememet forgattam, majd a saját szobám felé vettem az irányt. Nem lepődtem meg amikor Roset a szekrényembe találtam. Éppen valamelyik ruha kupacot rakta be az üres szekrénybe, amikor meglátott.
- Szia - köszönt
- Szia, látom, nem fogsz unatkozni - köszöntem vissza miközben a könyveimet pakolásztam be az oldaltáskámba.
- Mész valahova? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Igen, egy tanulmányi intézménybe, amit iskolának szoktak hívni - mondtam azt magyaráztam volna, hogy a miért más színű a vámpírok írisze.
- Suliba jártok? Veletek mehetünk? Olyan régen voltam gimiben - nézettrám az Alicetől tanult őzike szemeivel. Jaj, miért használt többes számot?
- Oké, gyertek - mondtam becsukott szemmel, mert még többet nézem azokat
az aranyos aranybarna szemeit. Csontropogtató ölelést kaptam, majd már száguldott is a vendégházba, hogy közölje a többiekkel a "nagy" hírt. Kiválasztottam egy hosszú fekete csizmát, egy fehér harisnyát egy
kockás szoknyával és egy tört fehér kötött pulcsit. A hajamat hajvasalóval kivasaltam és egy fekete vékony hajpánttal hátra tűztem. Már minden bent volt a táskámba, csak az tengerkék Ipodom hiányzott. A nélkül nem mehetek sehova - pánikoztam be.
- Hát te meg mit műveltél a nappalival? - Jött be Carmen Eleazarral az oldalán.Ajaj, most nagy bajban vagyok.
- Hát...tudod...nincs meg az Ipodom...és azt hittem, hogy... - dadogtam össze vissza, Carmen pedig rosszallóan a fejét rázta. Még mielőtt elkezdhette volna a szidásomat, Irina jelent meg kezében az én drágámmal. Vámpírsebességgel
- Úgy látszik, Bella a kékre bukik? Esetleg az Avatarban lévő lények jobban bejönnek? - kérdezte Em, mire Rose és Alice két oldalról egy nagy taslival jutalmazta. Engem inkább az érdekelt, hogy került Irinához az Ipodom.
- Mit keresett nálad? - sziszegtem felé, mire egy vigyorodott.
- Visszakaptad. Az esküvőig nincs ruhapróba. Szeretem, amikor ennyire felkapod a vizet ilyen jelentéktelen dolog miatt - mondta miközben a csizmáját húzta fel. Már éppen visszaszóltam, volna, de Edward megelőzött.
- Mehetünk, vagy le akarjátok késni az első órát? - kérdezte dallamos hangján. Te jó ég késésbe vagyunk. Rettenetesen gyorsan magamra kaptam a kabátomat és a sálamat. Persze Emmet se hagyta ezt szó
nélkül.
- Még sose láttam ennyire félni egy vámpírt az ember tanártól - jegyezte meg Jazznak aki jót kuncogott. Végül arra jutottunk, hogy mi a Denali lányok megyünk Tanya Mercijével és a többiek Edward Volvójával. A gimi majdnem egy órára volt Denalitól, de legalább volt időn átnézni az anyagot. Tanya vezetésének köszönhetően még becsöngetés előtt beértünk a suliba. Alice elintézte, hogy év végéig ők is a suliba járjanak. Ők is végzősök lesznek, de mivel év vége felé iratkoztak be az érettségit nem tehetik le. Az első órám, angol Katel volt. Mivel hátul ültünk az egészet átbeszéltük. A második órám tesi volt. Sose szerettem, és a tanár se engem. Mindig engem szívatott meg. Durcásan indultam az öltözőbe ahol Alice várt. Csúcs, remélem, nem leszek már megint olyan bunkó. Biztonság kedvéért az öltöző másik végébe húzódtam. Többször is elkaptam Alice szomorú pillantását. Próbáltam valami mosolyfélét összehozni. A tornaterembe Tanya, Edward és Jasper várt minket. A tesitanár észrevette, hogy nem hosszú nadrágot, viselek és kis előadást tartott nekem, majd plusz öt körfutásra küldött engem. Edward pillantása szinte lyukat égetett a kőkemény bőrömbe. Amikor vége lett az órának, rekordgyorsasággal öltöztem vissza a ruhámba és már rohantam is a francia terembe, hogy megírjam az első vizsgámat.
/Ebédszünetbe/
Levakarhatatlan mosollyal vettem meg az ebédem és ültem le a ma már kilencfős - magamat is beleszámítva -
- Tessék? - kérdeztem hitetlenkedve Irinától – Ugye nem sztriptíz bárban akarod tölteni az utolsó hajadon estédet?
- Hát...gondoltam már rá, de inkább valami mást tervezek - mondta majd megtúrta azt a zöld trutyit a tányérján. A csengő hangjára mindenki ment a maga órájára. Én elsőnek távoztam az ebédlőből és a biológia terem felé vettem az irányt. Remélem neki nem pont biológiája lesz.
Amint beértem a terembe oda siettem a helyemre, majd elővettem a tankönyvemet és lapozgatni kezdtem. Nem sokkal később megéreztem a méz-orgona- napsugár illatát. Felnéztem a kö
nyvemből és szembe találtam magam vele. Na, tessék a sors is ellenem játszik.
- Nem baj, ha ide ülök? - kérdezte óvatosan. A fejemet ráztam. Éppen akkor toppant be a tanár és belekezdett a szokásos tananyagba. Nem sokkal később egy papír jelent meg előttem.
Bella Ipodja ( nekem is ilyen van rózsaszínbe :P )
Bella oldaltáskája
Sziasztok drágáim!
Ahogy a szél az arcomba csapott, olyan szabadnak éreztem magam, mint egy madár, akit hosszú idő után először engedtek, aki a kalitkából. A hatalmas hóval borított hegyek elzárt
ák a külvilágtól az aprócska Denalit. Mivel ma nem volt kedvem hamar hazaérni, hogy megint befogjanak munkára vagy megint végig állni egy ruhapróbát, hagytam, hogy Irina leelőzzön. Sose csináltam, ilyet, de most nagyon lefoglaltak a gondolataim. Különös előérzetem volt, mintha valami időzített bomba várna otthon. Valami vagy valaki, aki megváltoztatja az egész életem. Talán paranoiás vagyok? Meglehet, lehet, hogy már az agyamra ment ez a sok szervezés. Nagy sajnálatomra rettentő hamar visszaértünk a mi kis hegyek között megbúvó otthonunkba. A garázsba már ott állt Irina és Laurent csont fehér lamborginie, Tanya – szintén - hófehér Audija, Elezar homokszínű BMW-je és az én drága Aston Martinom. Imádom az én kicsikémet, sose csal meg és hűséges. Miután leparkoltam a Csili-vili sötétkék motor mellé, becsúszott a látóterembe nővérem győztes mosolya.
- Hagytalak nyerni - szólaltam meg vidáman. Irina arca először dühös
lett, majd kivillantotta elképesztő mosolyát.
- Nem igaz, csak nem mered bevallani, hogy jobb, vagyok.
- Te? Ki szed szét egy motort és rak össze tíz perc alatt?
- De neked még sose sikerült megelőznöd, de nekem sikerült.
- 32 éve megelőztelek nem emlékszel?
- Az csak két milliméter volt és defektem volt - mondta majd két kez
ét átfonta a melle alatt és durcásan bement a házba gondolom Laurenthez. A vitánkra szinte az egész család a garázs ajtóba termett. Vagyis két család, ugyanis a hat ismeretlen illatot véltem felfedezni, köztük egy régen látott vámpírét is. Mind ott álltak, arcukon kiült a csodálkozás. A nagyszerű orvost, akit régen az második apámnak tekintettem, őt ölelte a szeretett teljes forksi anyukám. Ott volt a pöttöm energia bomba volt legjobb barátnőm, aki még arra se vette a fáradságot, hogy elköszönjön. Mellette állt a szőke hercege, aki talán átérezte az összes fájdalmamat, szeretettemet. A nagy mackó, akinek a jól ismert kaján vigyor helyett tátott szájjal nézett rám. Leghátul állt Ő, akinek bronzvörös haja szanaszét állt, néhány hópehellyel díszítve. Földöntúli arca csont fehér volt, szeme alatt vastag lilás karikák díszelegtek. Halvány rózsaszín ajkai elnyíltak a csodálkozástól. Írisze, mint a folyékony arany, megbabonázott. Hogy lehet valaki ilyen elsöprően jóképű? Szemeiből valami megmagyarázhatatlan csillogást tudtam kiolvasni. Úgy nézett rám, mint egy
kincsre. Többször pislogott, hogy megbizonyosodjon róla, nem egy délibáb vagyok, ami se perc alatt eltűnik. Elöntött a boldogság, hogy újra láthatom Őt, aki a világot jelenti számomra, Őt, aki bevilágítja az egemet, mint valami fényes csillag. Szinte, fizikai fájdalom volt elszakítanom róla a tekintettem. Egy valaki, a szőke szépség volt az, aki mosolyogva nézett felém. Mindenki nagy megdöbbenésére - kivéve az enyémre - odajött hozzám és a karjaimba zárt. Jól esett a negyedik nővérem ölelése.
- Mondtam én, hogy még találkozunk - suttogta a fülembe.
- Látom, nem kellet rád sokáig várnom - próbáltam egy mosolyt összehozni. Direkt használtam egyes számot, remélem volt, aki értette a célzást.
- Szellem? - hallottam meg Emmet hitetlenkedő hangját.
- Él? Ez hogy lehetséges? - Carlisle mindig nyugodt hangja, most meglepett volt.
- Könnyen - vetettem oda félvállról. Tudom, nem érdemli meg ezt a hangnemet, de benne is csalódtam. Rose felé fordultam, akinek az arcára volt írva, hogy szívességet szeretne kérni.
- Mond, ne kímélj - mondtam egy nagy sóhajtás közepette.
- Nincs véletlenül egy kis hely számomra. Tudod, valahol nem becsülik meg az érzéseimet - mondta miközben gyilkos tekintettet küldött Emmet felé, aki bocsánatkérően nézett a feleségére.
- Hát ha szeretnéd beköltözhetsz hozzám van hely mindkettőnknek - mosolyogtam rá angyalian. Hát igen az érzések, az enyémmel se foglalkoztak sokan, talán csak Rosalie aki őszintén bocsánatot kért. De a többieknek még egy viszlát is nehezükre esett.
- Kösz húgi, most még nehezebb lesz kiengesztelnem - dünnyögte az Em az
orra alatt. Húgi? Ez megveszett vagy csak agymosást végeztek rajta?
- Semmiség, és nem vagyok a húgod. Én Kate, Tanya és Irina testvére vagyok, még Roset tekintem nővéremnek ezt légy szíves véssétek az eszetekbe - mondtam fenyegetően majd Rosehoz fordultam - Felvigyem a csomagjaidat?
- Nem köszönöm majd én... - de nem tudta befejezni, mert Carlisle belé fojtotta
a szót.
- Rosalie még magyarázattal tartozik nekünk - mondta kissé mérgesen (?) Csöndben bólintottam majd megragadtam a két hatalmas bőröndöt. Viszont valakivel nem számoltam. Alice. A kicsi Duracell nyuszi szinte belerepült a nyakamba. A nagy lendülettől mind a ketten hátraestünk. Alice kicsi kezei szinte bilincsként karolták át a nyakam. Bár mennyire is szerettem volna, nem öleltem vissza. Akkor még jobban fog fájni, ha elmennek.
- Jaj, Bella annyira örülök, hogy élsz, el se hiszed mennyire hiányoztál - motyogta a nyakamba.
- Gondolom menyire, ha még arra se vetted a fáradságot, hogy elköszönj tőlem - mondtam neki komolyan majd lefejtettem magamról vékony kezeit. Megrökönyödve nézett rám, majd arca fájdalmas grimaszba torzult. Legszívesebben megvigasztaltam volna. Állj Bella most te vagy az, akit vigasztalni kell, hiszen nem te hagytad el őket. Hirtelen megszólalt a jól ismert dallam a zsebembe. Ez csak Tanya lehet, ugyanis ez az ő külön csengőhangja. Kivettem a hátsó zsebemből a telefont és mosolyogva szóltam bele.
- Hello nővérkém mibe segíthetek? - kérdeztem még mindig mosolyogva, hiszen tudtam, hogy a ház másik végébe szervezkedik.
- Lennél szíves lekoptatni Cullenéket és meglátogatnál a szobámba? - szólalt hangosan, hogy az egész nézőközönségem hallja - persze a nélkül is hallották.
- Hallom, hogy szeretsz, ezért máris megyek, de előre figyelmeztetlek, hogy messzire elkerülöm a gardróbodat
- Majd meglátjuk - mondta kuncogva majd kinyomta. Még szerencse, hogy pénzünk az van, mert ilyen telefonszámlákkal biztos, hogy csődbe mennénk.
- Úgy látszik, Tanya valamiért nem kedvel bennünket. Vajon miért? - gondolkodott hangosan Esme. Szomorúan nézett a férjére, aki szintén nem értette miért viselkedik így velünk a nővérem.
- Elmeséltem neki a történetem - válaszoltam meg az anyukám feltett kérdését. - fáj kimondani, de még mindig annak, tekintem. Végig néztem még egyszer a vendégeinken majd Rosehoz fordultam - 4. emelet, ha nem találsz, Tanyánál vagyok - mondtam neki majd nővérem szobája felé vettem az irányt.
Létezik, hogy egy vámpír hallucináljon? Vagy csak a szemem káprázik? Itt áll előttem életem értelme, a megtestesült gyönyörűség. Vagyis nem áll, hanem túszul esett az én imádni való és egyben roppant idegességtő húgom szeretett hormonjainak. Miért nem a férjén vezeti le? Ott volt nekik 54 év miért nem használták ki? Alice szinte megfojtotta szerelmem, de ő nem ölelte vissza. Még egy tőr a szívembe. Két okból is egy: mert látszik, hogy haragszik ránk a történtek miatt kettő: a húgomon vezeti le aki nem tehet semmiről. Minden az én hibám. Még mielőtt komolyan belemélyedtem volna az önmarcangolásba Jasper nyugtatóhullámai elárasztották a testem minden zegzugát. Amikor már a kobold húgom is észrevette Bella reakcióját - persze ez csak akkor történt, meg amikor már lefejtette a nyakáról a kezeit - hátrább lépett és az arcára kiült a szomorúság. Bántotta őt, hogy a legjobb barátnője ilyen elutasító vele. Meg mielőtt bárki is szólhatott volna megszólalt valami pop vagy rock zene Bella hátsó zsebéből. Életem értelme vámpírgyorsasággal kapott a fenekéhez - ami most sokkal, de sokkal feszesebb volt. Úr isten túl sokat töltök Emmet közelébe. Amint meglátta a kijelzőn villogó nevet elmosolyodott és a füléhez emelte a készüléket.
- Hello nővérkém mibe segíthetek? - kérdezte mosolyogva. A mosolya valami ellenállhatatlan. Vajon ő is így érzett, amikor én mosolyogtam rá akkoriba?
- Lennél szíves lekoptatni Cullenéket és meglátogatnál a szobámba? - szólt bele
a kagylóba TANYA? Na ez őszintén meglepett. De nem csak engem a családom összes tagját. Em szinte sokkot kapott. Magam jót kuncogtam, rajta hiszen ilyet ritkán lát az ember, vagyis vámpír.
- Hallom, hogy szeretsz ezért másik megyek, de előre figyelmeztetlek, hogy messzire elkerülöm a gardróbodat - annyira biztos nem lehet szörnyű, mint Alicé, hiszen az már a rekordok könyvébe is bekerült.
- Majd meglátjuk - majd kinyomta. A családtagjaim mind azon törték a fejeiket, hogy vajon miért haragszik ránk Tanya. Egyedül Esme volt az, aki hangosan is kimondta mi játszódik a fejébe.
- Úgy látszik, Tanya valamiért nem kedvel bennünket. Vajon miért? - szegény, mindenkit annyira szeretett, hogy nem tudta elképzelni miért viselkedik így ez a lány.
- Elmeséltem neki a történetem - mondta Bella miközben végig nézett rajtun
k majd távozott a garázsból. Tehát akkor nem csak Ő, hanem a Denali nővérek is haragszanak ránk. Ezért nézet
t rám úgy Kate amikor megérkeztünk. Remélem sikerül kimagyarázni magunkat és nem rontottam meg a kapcsolatunkat a régi barátinkkal. Carlisle Rosalie felé fordult, aki lehajtott fejjel állt és azon gondolkozott vajon, hogy magyarázza meg az előbb történteket.
- Szerintem magyarázattal tartozol. Rose tudtad, hogy Bella él és nem
szóltál nekünk - apám most is mint mindig nyugodtan beszélt.
- Igen, nem szóltam, mert arra kért rá. De tudtam, előbb vagy utóbb eljövünk Denaliba tehát megígértem neki, hogy titokban tartom. Szerintem örüljetek, hogy van, közölünk egy valaki, akivel szóba áll. Így nem veszett el minden remény a boldogságunkhoz, vagy a tiédhez - nézett rám majd megfogta a bőröndjeit is szerelem szobája felé vette az irányt. Akár mennyire is fáj, igaza van. Nem először.
- Hova tűnt a legjobb barátnőm? - kérdezte Alice, aki ha már tudott volna, biztos sírt volna.
Irina és Laurent Lamborghinije
